a felnőttkor

az nem más mint ritka sok ígéret magunk felé és iszonytató kontroll magunk felett hogy véletlenül se csalódjunk ennek illúziójában.

Egy kicsit már elég

Megteszek mindent. Minden apró részletre figyelek. Próbálok az elme és az ego kedvében járni. Másokéba. Leginkább. Jórészt sikerül. Mégis érdekes visszajelzéseket kapok.
Mostanában valahogy így:
Önző vagyok. Megbízhatatlan vagyok. Trehány vagyok. Nem csinálok semmi értelmeset. Nem figyelek oda. Slampos vagyok. Asztal alá söpröm a dolgokat. Megváltoztam. Nincsen felnőtt értékrendem. Élek bele a világba. Céltalan vagyok. Érdektelen vagyok. ésatöbbi
Tényleg ez lennék? A lehető legjobban próbálok azon dolgozni, hogy a körülöttem lévő embereknek a lehető legtöbbet tudjam nyújtani magamból és a világomból. Utálom, ha a lelkemben és a fizikai környezetemben káosz van. Élek-halok egy-gy pillanat harmóniáért. Mit jelenthet az, hogy valaki értelmeset csinál? Multi cégnél gürizik naphosszat és karriert épít? Mit jelenthet? Nekem közel sem ezt. Teszek a világért és teremtek. Teremtek, alkotok az ecsettel, festékkel és a vászonnal. A mosollyal és a hanggal a kórházban a beteg gyerekekért. Teremtek azzal, ha hallgatok. Ha meghallgatom és figyelem a mondanivalót, amivel megtisztelnek.Ha eloszlatom a kétséget. Ha önbizalmat csöpögtetek. Ha szerelmes vagyok. Ha nevetek. Ha szeretkezek. Ha meditálok. Ha mély levegőt veszek....

És a munka, az egyetem, a testemre öltött végtelen tapintat. Slampos lennék? Csak mert a miniszoknya és magassarkú helyett a hétköznapok kényelmes pillanatai sportcipőt mernek nekem ajánlani? Az arcom ugyanúgy friss, a tekintetem ugyanaz a mélység, s hajam ugyanolyan fényes. Csak már nem kívánja lelkem a magamutogatást. Aki belülről nőies, az egy ócska melegítőben is az. Nem lennék ilyen? A felnőtt értékrendem pont az, amit én mindig is akartam. A lelki, szellemi és testi harmónia megteremtése élvezi a legfőbb gondot életemben. Ez mindenekfelett. Persze, hogy furán viselkedem, ha bárki belekontárkodik a magam által létrehozott kiegyensúlyozottságomba. Céltalan lennék? Hát mi az, ha nem cél, hogy törekszem a szeretetere és a türelemre? Anyagi dolgokat minek vegyek figyelembe, ha lassan úgy is vége lesz a materializmus imádatának?
El akarom kezdeni a saját kis életem. Pont itt van az idő.