A városközponti szállásunk rendkívül megkönnyítette, hogy Cusco fő terét - változatosság kedvéért a a Plaza de Armas-t - már a megérkezésünk estéjén végigsétáljuk. Rettentően hűvös volt az este, így hamar bekuckóztuk magunkat annak az étteremnek a bárjába, ahova későbbiekben is szeretettel néztünk vissza. A Cicciolina nevű helyet a helyi taxisofőr ajánlotta, s amennyire gyanakvó voltam, annyira nagy meglepetés ért. A roppant mód igényes berendezés fókuszában a nyitott konyha állt, ahol olyan helyi ételek extravangáns verzióit készítettek el, melyeknek ízére azóta is tisztán emlékszem. Egy üveg bor mellett megterveztük a következő napi utunkat egészen Aguas Calientes-ig, a Machu Picchu kapujáig.
2019 március 26. Aguas Calientes, Peru
A cuscoi Machu Picchu rail várótermében teljes lázban vártam, hogy induljon a buszunk Ollantaytambo-ba. Az út mélységek és magasságok között vonult. Urubamba kis városkájára a meredek szerpentínes útról fantasztikus kilátást nyílott. Ekkor kezdett valósággá válni bennem ez az egész kaland. Nem tettem mást, csak bámultam ki a kisbusz ablakán egészen míg meg nem érkeztünk Ollantaytambóig, ahol felszálltunk az Aguas Calientesbe induló vonatra. Vadregényes, érintetlen tájak sorát néztük végig az Urubamba folyó mentén a meseszerű városig.
A vonatból kilépve megütött minket a fülledt meleg levegő, ami teljesen ellentéte volt a Cuscoban tapasztalt száraz, hűvös időjárásnak. Az egyutcás falucska a rejtett ékszerdoboza volt az őt körülvevő hatalmas hegyeknek és misztikus rejtekhelye az arra tévedteknek. Ez lehet az a hely, ahova mindig szívesen visszatérnék elbújni a világ elől. A zöld, esőerdők övezte város az Urubamba, az Alcamayo és az Aguas Calientes folyó találkozásánál gyűjti magába gyógyító energiáit. Ezeken a köveken sétálni, magamba szívni az itteni levegőt vagy szimplán elveszni a teljesen fekete éjszakában felér egy szakrális lépcsőfokkal. Enigmatikus, hatalmas kövekkel, lépcsőkkel berendezett szállásunk két lépésre volt a város főterétől, amit kivételesen nem Plaza de armasnak, hanem Plaza manco capac-nak hívtak.
Pontosan emlékszem arra a Shirley McLean életrajzi filmre, melynek a címe Ég és Föld között. Ezt a filmet talán 12 évesen láttam, és tisztán fel tudom idézni azt a részt, mikor a főhősnő elhagyja a testét egy melegvízű fürdőben ülve, egy gyertyába meredve. Testét lelkéhez egy selyemszál fűzte míg saját magát fentről, majd az Andok vonulatát, a világot, az univerzumot látta. Ez a jelenet úgy hiszem Aguas Calientesben játszódott. Hogy ennek a transzcendens élménynek keresése miatt, vagy amúgy is, de rettentően vonzott ez a hely. Talán jobban, mint maga Machu Picchu.
A vacsorát egy étteremben fogyasztottuk, melynek terasza közvetlenül az Urubamba folyó zuhatogos, hatalmas sziklákat kerülgető, rettentő erőt sugárzó folyamára nézett. Olyan hangosan zubogott mellettünk, hogy kiabálnunk kellett, hogy halljuk egymást. Rocoto relleno-t ettünk, ami egy az egyben ugyanaz, mint az otthoni töltött paprika. Egyben éreztem magam Magyarországon és a világnak egy teljesen lehetetlen pontján.
A vonatból kilépve megütött minket a fülledt meleg levegő, ami teljesen ellentéte volt a Cuscoban tapasztalt száraz, hűvös időjárásnak. Az egyutcás falucska a rejtett ékszerdoboza volt az őt körülvevő hatalmas hegyeknek és misztikus rejtekhelye az arra tévedteknek. Ez lehet az a hely, ahova mindig szívesen visszatérnék elbújni a világ elől. A zöld, esőerdők övezte város az Urubamba, az Alcamayo és az Aguas Calientes folyó találkozásánál gyűjti magába gyógyító energiáit. Ezeken a köveken sétálni, magamba szívni az itteni levegőt vagy szimplán elveszni a teljesen fekete éjszakában felér egy szakrális lépcsőfokkal. Enigmatikus, hatalmas kövekkel, lépcsőkkel berendezett szállásunk két lépésre volt a város főterétől, amit kivételesen nem Plaza de armasnak, hanem Plaza manco capac-nak hívtak.
A vacsorát egy étteremben fogyasztottuk, melynek terasza közvetlenül az Urubamba folyó zuhatogos, hatalmas sziklákat kerülgető, rettentő erőt sugárzó folyamára nézett. Olyan hangosan zubogott mellettünk, hogy kiabálnunk kellett, hogy halljuk egymást. Rocoto relleno-t ettünk, ami egy az egyben ugyanaz, mint az otthoni töltött paprika. Egyben éreztem magam Magyarországon és a világnak egy teljesen lehetetlen pontján.
2019 március 27. Machu Picchu, Huayna Picchu, Peru
Az időjárás miatt sajnos a gyalogtúrát a Machu Picchu bejáratáig nem tudtuk megtenni. Így a 20 perces buszút közben néztük, hogy elképesztő erővel zúdul a völgybe a zápor. Mindent pára borított a buszon, az ablakot folyton törölnöm kellett, hogy lássam mi történik odakint. Miután áthaladtunk az Urubamba felett, rátértünk a cikk-cakkos, körülbelül 7 kilométeres útra, a Machu Picchu highway-re, a Hiram Binghamra. Egészen nehezen lehetett bármit is látni, ahogy haladtunk felfelé, mert a felhők minden négyzetméteren ott pihentették magukat. Miután elállt az eső hatalmas köd lepte be a teret, s én csak remélni mertem, hogy szebb időnk lesz amint felérünk a csúcsra.
Hirtelen, ahogy egyre magasabbra ért a busz, meg-meg mutatta magát a felkelő nap fénye, igyekezett áttörni a köd fátylán, s betekintést adni az alattunk meredeken elhúzódó völgyre, s a körülöttünk lévő érintetlen hegyekre. Mint egy dimenziókapun, léptünk ki a teljes ködből a napfényre, s a leveleken megpihent pára ékszerként csillogta be a tájat. Előre lefoglalt időpontunk volt, mikor beléphettünk az inkák egyik leghíresebb szent területére. A napfényben tökéletes rálátásunk nyílt részleteiben megcsodálni a fennmaradt romokat. Nem írnék részletesen Machu Picchu eredetéről, csupán a legfontosabb információikként említenék meg néhányat. Az Andok meredek csúcsai között megbújt romvárost 1450 körül építtetette az akkori inka király, melyet 1570-ben el is hagytak. Majd 400 év érintetlenség után fedezte fel a helyet Hiram Bingham a Yale egyetem kutatója, perui expedíciója során. A több térből, templomból, lakó negyedből álló város mivolta tekintetében rengeteg feltételezés került szóba az elmúlt évszázadban. A rejtett, nehezen megközelíthető helyet sokan szakrális központnak vélik, inka zarándokhelynek.
De léteznek olyan teóriák is, melyek szerint az UFO-k segítségével építhették a városban megtalálható, egyébként tökletesen megmunkált, a földrengésnek is teljesen ellenálló építmények nagy részét. Ugyan ezt kicsit túlzásnak tartom, mégsem vetem el azt a gondolatot, hogy az inkák rendkívül érzékenyek voltak a transzcendens energiákra, s hitüknek segítségével alkották meg birodalmukat, építették városaikat annak tekintetében, hogy mindig tiszteleghessenek isteneiknek. A birodalom istene Inti volt, a Nap a dinasztia őse, akit a téli napfordulókkor jelképesen kifeszítettek, biztosítva azt, hogy a következő évben visszatérjen. Így vált Machu Picchu legszentebb helyévé Intihuatana, a Nap tartóoszlopa "a hely, ahová kipányvázták a Napot". Az inka birodalom nagyvárosainak fekvését geológiailag is érdemes megvizsgálni, hiszen azokat az Andok hegyvonalutának törésvonalaira építették, segítve ezzel a leömlő eskővizet szabályozni. Ezek a hosszú törésvonalak egy X-ben keresztezik egymást (egyik északkelet - délnyugat, a másik északnyugat - délkeleti irányú) melynek érintési pontjában pontosan a Machu Picchu áll.
Megannyi templomot, szent helyet jártunk végig, mielőtt rátertünk a Huayna Picchu felé vezető ösvényre. A fiatal csúcsra 600 meredek lépcsőfok mellett csúszós emelkedők, barlangok, nagy gránitsziklák övezte csapások vezettek. Ahogy kitértünk egy-egy tisztásra a mélységből felemlekedő pára egészen rendkívüli látványt nyújtott. Mintha lelkek szálltak volna a magasba, a Nap felé. Közeledve a csúcshoz egyre inkább tériszonyom támadt ahogy a korlátnélküli csúszós lépcsőkön haladtunk felfelé, s alattam veszélyesen tátongott az Urubamba által kigravírozott mélység. A Huayna Picchunak is nagy szerepe volt a birodalom életében. A legenda szerint a csúcson volt a főpap és a napszüzek szállása, ahonnan minden reggel napfelkelte előtt lesétáltak az Öreg csúcshoz (Macchu Picchu) hogy ezzel jelezzék az új nap eljövetelét, illetve a csúcson található a még mindig rendkívül jó állapotban lévő Hold templom is. Ahogy ereszkedtünk le a hegy másik oldalán, az egyik kis teraszon megpihenve tökéletes rálátásunk nyílt Machu Picchu falujára és az ahhoz vezető kacskaringós útra. A pára kezdett teljesen eltünni, így körbenézve láttuk a többi fölénk magasodó hegyek végtelen áramlatát és a folyamatosan zakatoló folyó áradatát, melynek robaja egészen elhallatszott felénk több mint fél kilométeres távolságból is. Néha elállt a lélegzetünk a látványtól, vagy éppen a 2700 méter tengerszintfeletti magasságtól, és a folyton változó hőmérséklettől.
Utunk egyből a Machu Picchu térség egy erődjéhez vezetett a Nap kapujához. Inti Punku annak idején a Machu Picchu főbejárata volt, egyben a híres Inka útvonal utolsó állomása, mielőtt a zarándok belépett a szent helyre. A Nap kapujának nevezik, ugyanis a nyári napfordulókor pontosan a kapu közepén tűnik fel a reggeli Nap. Megmászva régi szikláit gyönyörű panoráma fogadott minket egészen a Machu és a Huayna Picchu térségére. Ahogy elfordultunk észak felé Aguas Calientes apró városkáját is lehetett látni. A hegyek felett gyülekezni kezdtek a felhők, a Nap sem sutött már olyan harsányan, így a Machu Picchut ismét körbejárva, emlékezetünkbe vésve a csodás látványt, az érzést, elhalmozva az energiákat útnak indultunk visszafelé, hogy elérjük vonatunkat Ollantaytamboba, majd a buszt egészen Cuscoig.
2019 március 28. Cusco, Peru
2019 március 28. Cusco, Peru
A másnapot Cusco belvárosának bejárásával töltöttük. Az annak idején az Inka Birodalom fővárosaként funkcionált város 3600 méteren magasan terül el, s körös-körül 4 - 6 ezer méter magas hegyeket látni. A Plaza de armas tele volt turista-vadászó eladókkal, ottani indiánokkal akik személyes idegenvezetést ajánlottak nem is olcsón. Az egész belváros kis macskaköves utcákból áll, spanyol gyarmati időkben épített házakkal és azok színes erkélyeivel, ablakaival. Kicsit olyan volt, mintha egy andalúz faluban sétáltunk volna.
A város főterétől minden irányba menet teplomok, szépen rendezett terek, éttermek, kávézók sorakoztak. A San Cristobal és a Santa Ana térről tökéletes kilátás nyílt a völgyben lévő Plaza de armas-ra és a katedrálisra, illetve egész Cuscora, mely a legenda szerint az inkák szent állatának, a pumának formáját ölti.
Miután csavarogtunk egyet a színpompás piacon s vettünk egy utitáskát - hogy beleférjenek a szuvenírek és ajándékok - betértünk a Pisco múzeumban, ahol számtalan pisco alapú koktélt lehetett inni, és természetesen közben tanulni erről az itteni erős borpárlatról. Az este rendkívül hűvös volt, így az általunk ismert legközelebbi étterembe, ismét a Cicciolinába ültünk be, hogy még több inycsiklandotó andoki finomságot kóstolhassunk.
2019 március 29. Lima, Peru
Cuscoból fél óránként indulnak repülőjáratok a fővárosba, így kényelmesen értünk ki a reptérre délelőtt. Az út nem volt több másfél óránál, így délután már ismét Miraflores egyik éttermében beszélgettünk jókedvűen ottani ismerőseinkkel. Utolsó esténket egy tengerparti koktélbárban töltöttük pisco sour-ok hadát ízlelgetve, méltó befejezéseként ennek az élménydús kirándulásnak. Akkor még nem tudtuk, hogy a hazautunk sem lesz teljesen döccenőmentes.
2019 március 30. Jorge Chávez Nemzetközi repülőtér, Lima, Peru
Limából egyenesen Madridba volt standby repülöjegyünk, hogy onnan elérjük a még aznap este induló dubaji járatot. A honlapon, amihez crew-ként van hozzáférésünk, s ahol igénybe lehet venni az olcsóbb, azonban standby jegyeinket azt mutatta még előző este, hogy van esélyünk arra, hogy felférjünk erre a járatra. A repülő telítettsége azonban az éjszaka során teljesen felszökött. Megveszekedetten igyekeztünk más légitársaságok európai járataira helyet találni, azonban esélytelen volt. Az USÁ-ba tartó gépek is tele voltak a következő pár napban, így úgy döntöttünk lerepülünk Brazíliába, Sao Paolóba, ahonnan ha szerencsénk van, egyenesen Dubaiig repülhetünk. Az 5 órás út nagyon kényelmesen telt, majd némi stresszel körítve a sao paoloi reptéren, aggódva attól, hogy ott ragadunk.
2019 április 1. Dubai, UAE
A 15 órás út után úgy zuhantunk álomba, mint aki alatt 3 napja nem volt rendes ágy. A jetlag, a fáradtság, az élmények és emlékek csődülete érdekes álomba kalauzolt és a következő napokat is még Peru sejtelmesen izgalmas hatása alatt éltem.
2019 március 29. Lima, Peru
Cuscoból fél óránként indulnak repülőjáratok a fővárosba, így kényelmesen értünk ki a reptérre délelőtt. Az út nem volt több másfél óránál, így délután már ismét Miraflores egyik éttermében beszélgettünk jókedvűen ottani ismerőseinkkel. Utolsó esténket egy tengerparti koktélbárban töltöttük pisco sour-ok hadát ízlelgetve, méltó befejezéseként ennek az élménydús kirándulásnak. Akkor még nem tudtuk, hogy a hazautunk sem lesz teljesen döccenőmentes.
2019 március 30. Jorge Chávez Nemzetközi repülőtér, Lima, Peru
Limából egyenesen Madridba volt standby repülöjegyünk, hogy onnan elérjük a még aznap este induló dubaji járatot. A honlapon, amihez crew-ként van hozzáférésünk, s ahol igénybe lehet venni az olcsóbb, azonban standby jegyeinket azt mutatta még előző este, hogy van esélyünk arra, hogy felférjünk erre a járatra. A repülő telítettsége azonban az éjszaka során teljesen felszökött. Megveszekedetten igyekeztünk más légitársaságok európai járataira helyet találni, azonban esélytelen volt. Az USÁ-ba tartó gépek is tele voltak a következő pár napban, így úgy döntöttünk lerepülünk Brazíliába, Sao Paolóba, ahonnan ha szerencsénk van, egyenesen Dubaiig repülhetünk. Az 5 órás út nagyon kényelmesen telt, majd némi stresszel körítve a sao paoloi reptéren, aggódva attól, hogy ott ragadunk.
2019 április 1. Dubai, UAE
A 15 órás út után úgy zuhantunk álomba, mint aki alatt 3 napja nem volt rendes ágy. A jetlag, a fáradtság, az élmények és emlékek csődülete érdekes álomba kalauzolt és a következő napokat is még Peru sejtelmesen izgalmas hatása alatt éltem.
