Asszociáció. Kapcsolatba hozás. Az univerzum tágulásának egyik teljesen alapvető bizonyítéka, amennyiben saját perspektívánknak hagyunk teret. A gondolat ébresztése, az új meglátása, a fantázia amúgy is határtalansága.
Asszociálok. Vagyis kapcsolatba hozom Magam Veled. Fonalat keresek, ami kapcsolódik, ami kommunikál, egy húrt, ami megpendül és életteli rezgésbe elegyedik közöttünk.
Asszociálsz. Te is. Összhangba kívánsz hozni saját világod kiegyensúlyozottságával vagy azzal, mikor éppen a harmónia egy-egy pillanatra elvész. Hogy tudjad, hogy még fontos vagy. Még van valaki ezen a bolygón, akire mindig számíthatsz. Asszociálsz, amikor éppen egy illat vezérel, hogy felhívj. Természetesen messze a lakástól, ahol tökéletes családoddal tökéletes életet élsz. S már azt is tudom, hogy amint befordulsz az utcába a kutyáddal le kell raknod a telefont. Ne aggódj megértem. Rajtam elfér az információ. S mivel tudom ez csak egy pillanatnyi elgyengülés volt, igazából megbocsájtom a gonosz, ám teljesen koordinálatlan játékot amit űzöl. Remélem kellemesen szórakoztál Te, aki gyengeségében mindig A Nővel töltekezik, mely talán itt-ott képes néha befoltozni a mély, ego-rágta repedéseket életedben. S én asszociálok. Érzésegyvelegtársítás. Ne aggódj. Én szeretlek. Mert ismerlek. De dühös vagyok, mert azt hiszed nekem tudsz hazudni. De megbocsájtani már nem akarok. Asszociáció: Szabadság.
Asszociálsz. Rám. Mikor kalandra gondolsz. Pedig nem is tudtam, hogy bármilyen szinten - még egy légyott minőségében is szerepelni engednél a világodban.Tudom. Éppen nem jó Vele. Túl sok a család. Vagy túl kevés. Vagy szimplán hiányzik egy liezon. Ezért menekülnél egy kettecskén töltött déli hétvége sivatagporába. S megértem. Mert emberien őszinte. Mert emberien ösztönszimatú és valahol az én fantáziámat is felbolygatja, ahogy mondod pláne egy ködös angol reggelen. S amennyire társtalanságomban találtál meg ezzel a mondattal, én úgy tovább is képzelem a jelenetet míg meg nem torpansz a felelősség előtt, amit eléd állítottam hónapokkal előtte regélve mély fájdalmas magányomról. Felismerted magad s felimertél benne engem. Asszociáció: Tisztelet.
Asszociálsz. Remélem olyan sokat, hogy néha fuldokolsz benne. Bár igazán semmi elvárnivalóm sincsen. Mégis abból, hogy veled kapcsolatban egyre inkább kevesebbet érzékelek, rájövök, hogy csupán az egóm általad megformált éhező maradványai kísértenek egy-egy teljesen semmitmondó estén. A hazugságod és az erre ráhegesztett dühöd és sértettséged egyre kevésbé űz. Sőt. Megkönnyebbült mosoly ült az arcomra, ahogy láttam azt a lányt, azt a furcsát, aki furcsa karjaidba fog majd belefutni valahol ott, Thaiföld egyik szigetén, abban a bárban, ami végül álmaid lényegült mivoltában kerül most éterbe. Hogy hazugsággal van-e beoltva vagy őszinte szeretettel afelett nem ítélhetek. De könnyed mosolyomból megkaptam, amit akartam. Asszociáció: Elengedés.
Asszociálsz. Minden illat, minden íz, minden hang. És talán Szentendre varázsa. Menekülsz attól, aki pedig veled társítaná az életét. Elmondod így. Elmondod úgy. Nem értik, ami kellemes rejtekhelyet ad előlem. Mindegy is, hogy 10 évvel idősebb vagy fiatalabb, az öntudat a felejtés mámorába csapongna, csak nehogy egy percnyi érzést is hozzám csatoljon. Én is így vagyok tudom. Nehéz belátnom, hogy szeretlek. A betonfalat egyre erősebb alapokra helyeztem idővel, hiszen még úgy senki sem bántott, ahogy Te tetted. Mégis egy olyan ezüstfényű nemes selyem kapcsol minket össze, amiben az egyetemes enigma áramlik. De csak percekre engedhetlek magamhoz közel. Pedig egy életre szeretném. Ahogy Te. Kapcsolódás kényelmetlen időérzékenységgel és megmagyarázhatatlanül öszinte vággyal. Talán sosem lesz ennél több. Talán inkább kötnéd magad össze önzően fényt ígérő hosszú szőke hajfonattal, vagy olcsó poliészter bolondpiros cérnaszállal. Asszociáció: Szeretet.
S én asszociálok. Egy új jelenre. Amit a holnap ígér. Az a holnap, amit néhány héttel ezelőtt olyan mélyen akartam. Aminek anyagtalan szimmetriájába már nem engedek senkinek sem beleszólást. Szabad akaratomat megfeszülés nélkül élve. S hogy most ebbe mélyen bele lett kotnyeleskedve,hát legyen így. Meghagyom ezt az élet humoros nyakonlegyintésének...mert hát mégis kell valamit tanulni 2018-ban is.
N.
U.i.: Ha esetleg bárkinek bármi eszébejutna erről az írásról.....az jó. Asszociáltok!
