Ize, valami, celtalan mondatok, nem tudok cimet adni

Olyan jo lenne irni valamit. Tenyleg napok ota gondolkozom, hogy ideje volna valamit alkotni. S amilyen sok erzes es megtapasztalas ert, valahogy megsem ereztem, hogy at kell jonnom Sarjahba, hogy leuljek a szokasos capuccinom es az asvanyvizem melle, szuperzenet hallgatva, kiuritve a gondolataimat, elsotetiteni magam korul ezt a vegtelen erdekes baharat illatu vilagot.
Aztan megis itt vagyok. Mert mindig mindenkinek van mondanivaloja. Csak el kell kezdeni, meg kell fogni a fonal elejet es csak gorgetni tovabb.
Tegnap szuper helyen voltam. Irish Village. Szokatlanul sok zold faval, szokokuttal, vaskos fa asztalokkal es padokkal, brit zenekarral es 2 pint Guinnessel. Nem tartom kizartnak, hogy ez lesz a torzshelyem. Ki kellett engedni a het feszultsegeit. Securityben nagyon otthon lettem. Tudok mar bilincselni, benitani, foldre kenyszeriteni, kicsavarni es miegymas. Emellett tudok sminkelni, oltozkodni, kormot festeni es hordani a hires piros kalapot. Meg kellett tanulnom hasznalni a tudasom es tudataban lenni annak, hogy amit az utobbi idoben megtanultam, az az enyem...es nem szabad felnem hasznalni. Ez a legnagyobb fegyverem, leghusegesebb tarsam es bizalmam.
Termeszetesen, hogy legyen eleg motivacionk, a ceg eros karjaba vesz minket es magasan a fellegek felett cipel, hogy a csillagok jol lathatoak legyenek. Egy nap a sztarsagban. Megmutattak kik vagyunk mi. Az 5% legjobb. A legfenyesebben ragyogo csillagok az egbolton, a legsikkesebb, legelegansabb, legnagyobb tudasu, kozmopolita, ambiciozus, uttoro, innovativ, empatikus, tudatos, orokke mosolygos nok a reptereken es 40 ezer lab magasan. Nem rossz ez a elkepzeles. Ugy hatott ram az a nehany ora - a felsovezetes beszede, a gala ebed, a csapatepites es, hogy egy fenyes csillagra irtuk ra eskunket, melyet a kek egboltra akasztottunk, mikozben a joerzes huvos simogatasa futkosott a testemen - mint valami draga es ritka kabitoszer. Tudjak, hogy mit csinalnak. Hatnak az erzekekre. A termek itt az erzes volt, s a termeket mi magunk teremettuk. S eszre sem vettuk.
Oktober 23-an megneztem a Szamarkohoges cimu magyar filmet. Kellett a sok csillogas mellett a sotetseg is. Kell megint a balansz, hogy szabadon dolgozhassanak bennem az ambivalencia apro kerdojelei. Az uveghegyen tulra is ellatogattam. A muanyag vilagot magam mogott hagyva lepkettem a souk teruleten tapasztalva a valosag masik oldalat, a semmikeppen sem atlatszo, sokszor budos, mocskos, de annal inkabb realis vilagdarabkat. Mennyivel jobban ereztem magam, mint bermelyik bavasarlokozpontban, mint a fenyuzes kozeppontjaban, mint a mulandosag melegagyaban. A keleti illatok, a fuszerek szinessege, a kendok finom anyaga es a sodro tomeg izzadt es fulledt kozege visszahuzott a valosag erkelyere, melyrol mar majdnem kiugrottam. El kellene mar fogadnom, hogy a valosag jo is lehet. A jo pedig nem csak muanyag. Hiszen az sem muanyag, hogy a kovetkezo egy honapban 2 alkalommal megyek Afrikaba, egyszer Europaba, egyszer pedig Azsiaba. El kell fogadnom, hogy ez igy mukodik innentol kezdve. Hogy igy akartam, s hogy igy is lett. Valahogy olyasmit ereztem, mikor megtudtam utazasaim celallomasat, mint mikor leesik valami nagyon nagy dolog. Mint mikor az alom hirtelen valosagga valik. Valahol, tudjatok ott ahol mindig erzem a nyomast vagy a szoritast....valahol arrafele ugy ereztem, mintha a lelkem eppen kiugrani keszulne a testembol, a szivem megmagyarazhatatlan kalimpalasba kezdett, a tudomnek ketszer annyi levegore volt szuksege, es hirtelen nem tudtam, hogy bogjek vagy nevessek torkom szakadtabol. Imadom az ilyen erzest. Ebben benne van a vilag osszes orome es fajdalma. Eloszor buszkeseg arasztotta el a lelkem, aztan - csakhogy a harmonia meglegyen - a sok sok kerdes. Ahogy az uzeneteket, kommenteket kaptam baratoktol, ismerosoktol, csaladtol....megkerdojeleztem magamban azt, hogy megerdemlem ezt az egeszet, ami velem tortenik. Miert olyan kedves hozzam mindenki, mit tettem en annak erdekeben, hogy ilyen visszajelzeseket kapok. Es ravilagitottak. Talan remenyt adok? Hitet adok masoknak, hogy sikerulhet? Hogy ki kell tartani, hogy lelegezni kell tudni minden pillanatban, hogy tovabb kell lepni, hogy erezni kell az eletet, akar eppen rossz akar eppen jo. Erezni, hagyi, hogy fajjon, hagyni, hogy jo legyen. Mert ugysem tart egyik sem orokke. Minden elmulik. Mar izgatottan varom, mikor kerulok ismet olyan allapotomba, mikor eppen minden rettentoen frusztralo lesz, zaklatott lesz a korulottem levo levego, s varom, majd, hogy ahogy lenni szokott egyik pillanatrol a masikra elmuljon, amint megtanultam a lecket a fajdalombol. Aztan tortenni hagyni, ismet fent, majd lent, hogy nagyobb ralatasom lehessen a jora es a rosszra, a fenyben furodhessek, aztan a sotetsegben tapogatozhassak, hogy aztan melyebben tudjam venni a kovetkezo levegot. Es ez igy tokeletes, a kigyo igy harab bele sajat farkaba.

Uzenet Neked:
Milyen jo lenne segiteni tudni. Milyen jo lenne ismet a szarnyaink alatt vedeni a masikat. Tudod...nem akarom azt, hogy ugy erezz, mint akitol elvettek valami fontosat. Tavolsag csak a materiaban van. Koztunk nincs. Minden ott van, amire szukeged van tolem, s mindened itt van amire szuksegem van. Es ez olyan jo.

Nannuscha jatekorszagban

Tenyleg igy erzem magam. Mint egy olyan helyen, ahol senki sem rabol, mindenki becsuletes, a szabalyok azert vannak, hogy betartsak oket, es sosem kerdojelezik azokat meg. Minden a helyen van, mindennek megvan a sajat ritmusa, a rendszere, mindenki tudja hol s merre van a helye. Jatekorszagban a logisztika tokeletesen mukodik. Jatekoszagban csak a jo csak a mosoly csak a vidamsag es csillogas mutatja magat. 

Jatekorszak muanyag es torekeny uveg.

Milyen veletlen, hogy a minap eppen Pilinszky Janos Szog es Olaj cimu gyujtemenyet olvastam, mely publiciasztikai irasait tartalmazza. 
Ha majd en is igy tudok manoverezni a szavakkal, ha ilyen kristalytisztan tudom majd megteremteni a mondatok lelket, ha majd ennyire katarktikus lesz elolvasni egy egy reszletet a gondolataimbol...akkor mondhatom majd, hogy igazan irok. 

"Sartre Férfikor-ának olvasásakor döbbentem rá először egy „modern” mulató igazi hangulatára. Modern mulató – nyugaton. A mulató szó nem is pontos, mert itt már éppen nem mulat senki. Az elegancia üres és vonzó szépségében néma és mozdulatlan arcok, a semmivel és semmiképp az égbolttal rokon kupola alatt egykedvű tökéllyel, jeges testiességben tündöklő görlcsapat. Szomorúság van itt jelen, s a szívek mintha időtlen meditációba merültek volna. A pokol melankóliája ez, ahogy korunk egyik nagy vallásos szerzője mondotta, a semmi vonzása, a pusztulás reménye. ..."

Ez a reszlet a Nyugati melankolia cimu szosszeneteben szerepel. Tobbszor el kellett olvasnom. Aztan elindultam megunnepelni a csoporttarsaimmal, hogy sikeres vizsgat tettunk. Ki lettunk kepezve arra, hogy hosok lehessunk. Kiraly. Ezt nyilvan meg kell unnepelni. Nyilvan meg kell mutatni a csillogo Jatekorszagnak,hogy kik vagyunk mi, leendo megmentok. Igy hat bizva abban, hogy semmikeppen sem lesz az este oly keseru, mint ahogy Pilinszky lathatta egyszer azon az esten, valahol nyugaton, szep ruhat oltottem es igyekeztem magabiztosnak mutatkozni a 10 centis magassarkumban. 

Mielott Jatekorszagba koltoztem volna, feltem, hogy elkap a gepszij. Hogy nem tudok majd hu maradni a gondolataimhoz es magamhoz, ahhoz a vilaghoz es ertekrendhe, amint megteremtettem magamnak, hogy elvarazsol a muanyagbol epitett luxus, elvakit Jatekorszag uveghegyenek heves csillogasa, hogy a shisha fustje eltompitja az itelokepessegem. 

Egy felhokarcolo tetejere erkeztunk. Belattuk onnan Jatekorszag minden reszletet. Az epuletek teteje ritmusra csillogott, mintha az egbolton levo csillagok leszalltak volna a Foldre, hogy egyutt mulathassanak velunk. Lenyugozo latomas es hazug inspiracio. Barmennyire probaltam megadni magam az illuzionak, egyszeruen nem ment. Lehet, mert szoritott a koromcipom, vagy eppen frusztralt, hogy 3 deci sorert 3250 Ft-ot kellett fizetnem? Vagy mert kinottem volna ebbol? Nem vagyok eleg szocialis es partyarc?

Aztan vettem egy mely levegot, mig a Burj Khalifaval neztem farkassszemet. Ket opcio kozott kellett dontenem. Szuper. Napi merleg kipipalva. Ugy dontottem maradok. Ugy dontottem, hogy lelegzem es letezem. Ugy akartam, hogy ne haragudjak magamra masnap. Igy hat belevetettem magamat a boldognak mutatkozo tomegbe. Ha mas miatt nem is, elemezni magamat, elemezni masokat. Belelatni az erzesekbe. Kitalalni, hogy a reszeg mosolyok mogott orom vagy banat van. Es akkor eszembejutott Pilinszky. Milyen frucsa ellentet a paralellben. O nyugaton erezte a szivek hibernalodasat, en keleten. Neha az en szivem is meditacioba dermed. Aztan felolvad, amint Europara gondolok. 

Nannuscha jelentkezik

Oke, azon gondolkodtam, hogy hol is kezdjem. Vegul jott az ihlet:
Azzal kezdenem, hogy elnezest kerek, amiert nincs a laptopon magyar ekezetes billentyuzet. Igy nem csak irni nagyon vicces, de gondolom majd olvasni is.
De kicsit arra terelnem a szot, amiert most itt vagyok egy kavezoban Sarjah egyik bevasarlokozpontjaban.
Ejszaka nem tudtam aludni, pedig most lett volna lehetosegem, hiszen nem kellett hajnali 4kor kelnem, hogy a 6kor kezdodo oramra beerjek. Megis csak forgolodtam. Irnom kell, mert kicsit tobb mint 2 het alatt annyi elmeny, erzes gyult fel, amit mar nem tudok elrendezni magamban. Mivel festeni meg nincs lehetosegem, igy az elektronikat valsztottam pajtasomul e napra.
Kezdjuk valahol az elejen. Igen. Lassan masfel eve, kitalatam valamit, almodoztam, tettem erte, tanultam, szenvedtem, oromkodtem, utaztam, vert izzadtam, kapcsolatokat tettem tonkre majd hoztam helyre, nem ereztem helyem a vilagban, majd megis....es mindezt azert, hogy most innen irhassam ezt a bejegyzest. Aztan augusztus vegen, szeptember elejen kezdett realizalodni. Elmegyek. Oda, ahova akartam. Elbucsuztam a kollegaimtol, a munkahelyemtol, ahol rengeteget tanultam, a megszokott mindennapi kornyezetemtol. Elcsucsuztam a cimboraktol, baratoktol, rokonoktol es a csaladtol is. Most, hogy itt vagyok nem is tunik annyira szivszoritonak, mint amikor utazasom elott voltam nehany nappal. Egyszeruen fejbevagott az a tudat, hogy mennyi ember szeret. Es ez azon kivul, hogy eletem legfontosabb es legszebb erzese, nagy felelosseg is. Gondolkodtam, mit is tehettem en ezekert az emberekert...hiszen csak voltam. Hiszen csak az ambivalenciaim kozott egy egy hullamra ultek fel es utaztak velem. Tenyleg ekkora elmeny lett volna?  Es ezen gondolkodva eletem egyik fontos celja is megfogant, amin meg csiszolni kell, amihez meg tanulnom kell, amihez kepese kell tennem magam ugy igazan kifejezni az erzeseimet.

Utazasom napjan teljesen higgadt voltam. Meg akkor is, mikor a budapesti repteren meglattam torolve a becsi jaratomat, melyhez a dubai-i csatlakozott volna. Megusztam. Gondoltam. Nem kell mennem. Minden apro lehetoseget magamba akartam szippantani annak celjabol, hogy veletlenul se kelljen a komfort zonambol kilepnem. Gozom nem volt mi var ram. A bucsu pillanatai szerencsere nem huzodtak el. Gyors volt, celratoro, s benne volt minden. Aztan vettem 3 nagy levegot es nem neztem vissza. Budapest-Becs autoutamat a gondviseles kuldte. Addig is biztonsagban voltam. Aztan el lett engedve a kezem. Felultem eletem elso Emirates jaratara es probaltam nem belegondolni a erzelmeimbe, csak hagyni, hogy egyutt emelkedhessek, suhanhassak, majd sullyedhessek a repulogeppel. A Margit Sziget felett repultunk el. Mint egy gratisz ajandek a legitarsasagtol. Megszoritott valami ismeros erzes. Ki mit csinalhat eppen? Mindenki dolgozik, s neha ram is gondol. Landoltunk. Akkor eloszor kerdeztem meg magamtol, hogy mi a francot keresek en itt. A sivatag kozepen. Ejszaka. Csomo idegennel, elkepeszto hianyerzettel es olyan tavol a megszokott letezestol, amilyen tavol talan meg nem voltam. Alig tudtam lelegezni, a forro paras levego mely megcsapott az elso percekben nem engedte kitisztitani a gondolataimat. Az emberek, akik ram vartak nagyon kedvesek voltak, mindent tudtak rolam, a lexus soforje aki a repterrol az apartmanomhoz vitt teljes tisztelettel madamnak szolitott. Mara mar megszoktam, Tenyleg kuriozum az Emiratesnel dolgozni. Gondoltam. Altalanos iskolai baratnom vart az apartmanhaz lobby-jaban. Akkora nyugalom meg soha arasztott el, mint mikor meglattam. Nem vagyok egyedul, minden rendben van, mondogattam magamnak es nyugtalan alomba szenderultem.
S eltelt tobb mint ket het, s megis olyan tavoli ez az elso nehany nap. Tenyleg mint egy alom. Persze megneztem a vilag legmagasabb epuletet, a tancolo es zenelo szokokutat, a vilag legnagyobb bevasarlokoztpontjat es akvariumat, olyan ettermeket es kiszolgalast tapasztaltam, mely nem megszokott szamomra. Elso vasarnapomon megkezdodott a munka. Az Emirates mindenre figyel. Professzionalizmus felso fokon. Cserebe elvarjak, hogy mi is hasonlokeppen tanuljunk, cselekedjunk, viselkedjunk, eljunk. Ertheto. Megismertettek minket a kulturaval, vallassal, hogy egyszerubb legyen megerteni az itteni eletet, konnyebben tudjunk alkalmazkodni, kepesek legyunk belefolyni Dubai aramlataiba ugy, hogy semmifele veszteseg ne erjen minket. Csoporttarsaim a vilag minden tajarol erkeztek. Singaporetol kezdve Mauritiuson keresztul Senegalig. S a tanulas megkezdodott. Idom sem volt az erzelmi allapotommal foglalkozni. Reggel 6tol delutan 2ig, majd otthon 3tol estig tanulas, mert masnap ertekeles az elozo napi anyagbol. Persze nem csupan elmelet, hanem gyakorlat is. Millio dollaros szimulatorokban. Pontrol pontra minden folyamatot tudni, erteni, a lenyeg, hogy a verunkke valjon. Tudjunk cselekedni turbulanciaban, legnyomas problema alkalmaval, evakualas soran. Ha nem cselekszunk protokollnak megfeleloen eletek mulhatnak rajtunk. Ha helyesen cselekszunk eleteket menthetunk. Szoval nem csak fish or chicken es keresztulsasszezas a repteren a szep kalapban.
Mostanra kialakultak az igenyeim is. Tudom, hogy mindig segit, ha felmegyek a teton levo medencehez, mely este a legelvezhetobb. Nincs olyankor senki, s ha a kod is felszall latni a Burj Khalifa megvilagitott teraszait es a repter kozelsege miatt a felszallo es eppen landolasi pozicioikat felvevo repulogepeket is lathatom ha felfekszem a vizre. Ellotte ha tehetem tekerek 15 km-t a konditerem egyik cangajan. Vagy eppen suthetek, fozhetek, tanulhatok, vasarolhatok....amit akarok. Nem engedem meg magamnak, hogy rosszul legyek. Fel ora melankoliamat napokba telhet helyrehozni. Arra nincs idom. Ha eszreveszem, hogy kozeledik felem a sotet erzes, mely levegot veszek, atfolyatom magamon es nekilatok valaminek. Biciklizek, mert az neha fajdalmas, uszok, mert a viz atmos es tisztit, vagy atjovok Sarjahba es irok.
Nagyon izgalmas, ahogy latom, mikent probalok dealelni az erzelmeimmel. Tudni, hogy helyesen cselekszem, jozan es feddhetetlen vagyok, nagy elnony. Megis neha gomboc van a torkomban. Kicsit a lelkiismeretfurdalashoz hasonlo az erzes. Nem akarok fajdalmat okozni. Megis megtettem azzal, hogy eljottem. Nem varhatom el, hogy egy erzes, amit nem taplalnak megmaradjon. Nem tehetem meg, hogy igerjek, s nem tehetik meg velem sem, hogy igerjenek. Igy magadunk tisztak. Vedjuk magunkat, mert ez az eletoszton. Ha faj, engedjuk, had menjen. Egyikunk sem mazoista, s az elet celja, hogy jol erezzuk magunkat es a leheto legjobb dolgokat hozzuk ki az adott pillanatbol. Ebbe pedig nem fer bele az orakon at tarto keserges, barmennyire is ratelepszik a tudodre a mar ismert szoritas.
Vegtelen kivancsisag van bennem. Mi lesz meg? Annyira ijeszto, hogy minden ugy alakul, ahol azt lattam mar ennek elotte is. Mintha tudnam mi utan mi jon. Jeleket kapok, intuiciom es erzekenysegem szintje az eddigi legmagasabb merteket surolja.
Mintha mar jartam volna mar itt...