Érezted már azt, hogy nem tudod ki vagy? Érezted már azt, hogy ezzel szemben pontosan ismered reakcióid minden egyes rezdülését?
Azért voltak jók azok gyerekkori játékok, amikben egy esély volt a túlélésre, mert nem akartuk meg nem történtté tenni a veszteséget. A modern Y generáció egyfolytában arra törekszik, hogy a veszteséget minden áron meghiúsítsa. Gondoljunk csak bele: számítógépes játékaink megadják nekünk az esélyt arra, hogy több életünk legyen. Egy hamis virtuális világba invitál bennünket, ahol ha hibázol nem történik probléma, mert van még 4-5 életed, hogy kijavítsd azokat. És mi történik akkor, ha még ezt sem vagyunk képesek elfogadni? Ha egy-egy hibánál megnyomjuk az Esc.-et, csak azért, hogy tökéletesen végigvigyük a pályát.... Ez inkább reális, mint a 4-5 életlehetőség a pálya megoldása közben, nem?
Miért nem vagyunk képesek a megbocsájtásra, saját lelkünk megnyugtatására? Miért gondoljuk, hogy mindig mi magunk hibáztunk és ha hibáztunk is, az kijavíthatatlan.
A hibák sebeket ejtenek, és a sebek sosem gyógyulnak be igazán. Nyomot hagynak, ami mindig meg fog látszani, és emlékeztetni fognak arra, mit nem szeretsz. Innentől nincs esély a tökéletes megnyugvásra. Ekkor tovább kell állni, és új emberekben csalódni. Valahol innentől kezdünk kapaszkodni valaki által kitalált gondolatba, elméletbe, hitbe. Ahelyett, hogy magunk sebeibe kezdenénk hinni.
Ideig-óráig még elő is lehet adni. Gondold el: találkozol egy emberrel, aki végtelen természetességgel vezet be egy másik világba, egy másik elméletbe. Szinte rémisztően igaznak véled, amit mond, és borzasztó csodálattal vágysz arra, hogy Te is legalább annyira legyél képes hinni, és megbocsájtani magadnak, mint Ő. A szerep gyönyörű. Megnyugtató. Biztonságot adó. Neked is kell.
Meg lettél győzve arról, hogy Te is képes vagy ezekre a csodákra. Meg lettél győzve arról, hogy Te magad vagy a csoda. Olyan életérzéssel, átéléssel kezded el élni az életed, hogy Te sem hiszed, hogy a józanság mámoránál hogy gondolhattad, hogy jobb a tudatlanság. Értelmi hedonizmusba hajszolod magad, majd várod a megvilágosodást, még akkor is, ha száz és százezer akadály érkezik az utadba. Ez persze jó, mert közhelyekkel és a hit alattomos mivoltával meg lehet magyarázni a mélypontok jelentőségét.
És egyszer csak azt veszed észre, hogy aki mindezt megmutatta és elhitette, aki megihlette az életed...az egyik legnagyobb képviselője a hitetlenségnek. Aki azt gondolja, hogyha 100%-ig hinnénk valamiben, akkor nem e világiak lennénk. Aki tudja, hogyha valaki teljes erejével hisz, az magának hazudik a legnagyobbat. a Mert akkor nem lenne célja az életnek. Akkor nem lennénk emberiek....
Nem fogod kitalálni melyik vagyok én...
