Te is gonosz vagy kicsit?

Utazzunk kicsit vissza június végére. Mintha évek óta történt volna, hogy kollégáimmal való jamborikat, bulikat, cseverészéseket sorozatosan mondtam le. Már az önmagában furcsa, hogy ezekkel az emberekkel egyáltalán tartjuk a kapcsolatot ebben a világnak egy kapcsolatlanságban híres pontján. Amióta az a furcsa alak eltűnt valahol keleten, nem is vágytam semmiféle társaságra. De egy idő után kezdett kínossá válni eltűnésem. Egy születésnapi légyottot már nem volt képem lemondani. Így történt, hogy e vad közel-keleti nyár közepén az Arab-öböl 34 fokos hullámain hajóztunk egy luxus yachton szemben a forró sivatagi széllel, megőrülve a magunkbaöntött pezsgőtől és magamra nemismervén, elkapva a gépszíjjat birka módon folytatva a tivornyát egy dubai-i felhőkarcoló tetején, egy medencés penthouse lakásban.

Ebben a magából kifordult valóságban én is felvettem a kellő szerepet, de hogy ki és miket beszélt belőlem máig nem tudom. A csillogás e valótlanul szívárványszínes illúziója elkapott néhány órára s én ahogy vizes hajjal, s teli hamis élménnyel beléptem apartmanomba, felbukkant egy olyan gondolat, mely valahonnan nagyon mélyről került elő.
Ahogy ültem ágyam szélén és írtam megveszetten az üzenetet a közelmúlt igazságáról a gonoszság táptalajt talált bennem hirtelen.

Ráhuppant a bal vállamra és ezt mondta:
Mindenkinek joga van az igazsághoz. Még ennek a szerencsétlen lánynak is, akinek hónapok óta hazudnak s aki - ha én nem jelzem neki a valóságot - még évekig hazugságban fog élni. Akivel elhitették ugyanazt mint Veled. Hogy különleges vagy. Hány embernek leszel még különleges? Hány ember fog még átrongyolni a lelkeden? Hány embernek kell még lenyelni a beteges perverzióit? Hány embernek kell még tudnod az aberrált igazságát és falazni a múlandó jelenében mindenkinek, akivel ugyanazt a beteges szeretetéhségből adódó kéjenc napjait vagy éjszakáit tölti? Hagyod, hogy tovább manipuláljon? Hagyod magadban ezt a titkot? Nem lenne könnyebb, ha megszabadulnál ettől a tehertől, ami nem is téged illet? Gyerünk, írd csak azt a levelet annak a lánynak. Sőt! Írj a volt feleségének is, és a többinek, akiket mélységes önzőségből bántott!

És én írtam. És a gonoszság már majdnem eluralkodott, mikor felnéztem a telefonomból. Halogén fénye bevilágította szobám kis részét. Ijesztőnek és tébolyultnak láttam magamat, ahogy szám széle mosolyra kanyarodva olvastam vissza, amit írtam. De valami ismét, egy mélyről előkerülő erő simogatta meg jobb vállam.

És ezt súgta, nagyon halkan:
Elhiszem, hogy fáj. Nem csak ez a történet, de a többi is. Értem, hogy átvertek és sajánom. Légy erősebb a bosszúnál. Végy egy nagy levegőt és töröld ki, amit írtál. Ne okozz bonyodalmat, se fájdalmat. Nem tudhatod, hogy mit indítasz el. Légy Te a megértő. Az aki tisztán szeret és önzetlenül, feltétel nélkül. S mert szeretet van benned a bocsánat már nem is olyan nehéz, igaz?! Maradj csak csendben, s a béke eljut hozzád anélkül, hogy igazságot osztanál. Az különben sem a Te dolgod. Tedd le szépen a telefont és aludj. Holnap jobb lesz.

Nos, nagy levegőt vettem. S rákattintottam a küldés gombra.

Felfedeztem magamban egy eddig nem ismert vagy látni nem akart gonoszságot. Az az illúzió, amit eddig véltem látni magamból elillant. Olyan lecke volt ez nekem, amit kár lett volna kihagyni. És az idő elteltével egyre inkább tisztulni látszik a kép.

Bántottságomat valóban nem tudtam elengedni, pedig tényleg őszintén lebegett előttem a békés lezárás célja. A csendben maradás és a fajdalom elengedése, a sértettség szeretettel való felülírása, egóm csitítása.
De nem vagyok Buddha bassza meg.
Így maradt ez. Egy lecke, mindannyiunknak.

Egészen Dél-Kóreáig őröltem magam. Ott várt egy üzenet, attől a furcsa alaktól. Azt hitte barátok vagyunk, ezt írta....én pedig azt, hogy a barátok nem hazudnak egymásnak. Micsoda bullshit. Mindenki hazudik.
Elmémet megbontotta a legutolsó üzenetével. Állítólag tönkre tettem az életét. S nem gondolta, hogy erre képes vagyok. S ő engem már nem is ismer.
S akkor ott a szöuli reptéri hotelben teljesen magába szippantott a lelkiismeretfurdalás gyötrelme. Még mindig olyan hatással voltak rám szavai, ami miatt nem tudtam magam irányítani. A saját magamba vetett hitem összeomlott, és a tény, hogy tönkretettem valaki életét eluralkodott rajtam. Agyam ezt a mondatot ismételte sorozatosan. Élet. Tönkre lett téve. Hogy tehettél ilyet? Miért nem maradtál kussban? Miért nem hallgattál végre az agyadra? Minek mindig az érzelmeket követni? Őrület határán gubbasztva az asztal lábának támaszkodva tompítottam felizzó patetikus énem egy cognac-al. Elképesztő szánalmas látvány lehettem. Hogy nem tudom még mindig kezelni jobbra-balra villámló érzemeimet így közel 30-hoz? Vagy szükségem van erre? Kell az ihlet? Ez visz előre?

S az idő halad, repülőgépek felszállnak s landolnak, emberek születnek s halnak, igazából mintha mi sem változott volna a világban ennek a bennem nagy vihart kavaró történés hatására. S én lehiggadok, elcsendesedek. Úgy vágyom az egyedüllétre s a némaságra mint egy falat kenyérre. Talán életemben először most igazán. Most nem fáj egyedül lenni. Most szükséges. Hogy utolérjen a lelkem. És annyi magyarázatot látok tetteimben. Annyi esendőséget és gyarlóságot, amit mi emberek itt a Földön nem tudunk levetkőzni.

Nem érzem már magam hibásnak. S gonosznak talán még egy picit. De semmiféleképpen nem szeretnék kifogást keresni. Mert amit tettem az mindig rozsdás és érdes marad. Ha akarnám befesthetném Nektek szívárványszínre, amin gyönyörködhettek, de bennem mindig seszínű maradna. Akkor pedig minek erőlködni a szívárványon?  Csak azt tudom, amit érzek. (Ez sokszor baj, lehet inkább azt kellene éreznem, amit tudok.....)
Megnyugodtam. Elengedtem. Megbocsáltottam. Most érzem magunkat egálban. S hogy én kreáltam magamnak ezt? Hogy én tettem a zsebébe magam? Így van, de ezért sosem róttam volna rá ilyen tükröt. Azonban ahogy én megkaptam magamról a tükröt, azt hiszem Ő is. S Ő tette magát ebbe a helyzetbe, már a kezdetektől, egészen 10 évre visszamenőleg....hazugságok és megcsalások, a "Tudod, hogy jó ember vagyok és sosem bántanálak" leple alatt. Ezt még a felesége is bevette, mikor éppen engem bűvölt.

Kedves!
S hát vettem a bátorságot s tükröd lettem. S te az enyém. Egy bugyrot megjártam érte, de talán volt értelme.
Bármennyire utálsz most. Köszönöm! Mert úton vagyok magam csendje felé.