Menni vs. maradni

Azaz nagyot változni vagy kicsit változni. A lelkesedés érzése fog el. A tervek. Változást csicsergő hangok járnak körül. Minden nap. A biztos elhagyása, a bizonytalanért. A maradásban lévő egyértelműség és tudatosság kap harcba a mehetnék izgalmával és eufóriájával. Míg az előbbi jéghideg fuvallat, úgy az utóbbi izzasztó vihar. Táncra perdülnek egy légüres térben, amit én feszültségként érzékelek. Fázom, ha maradok, de elégek, ha megyek. Így érzem a perceket, amikor ezek a gondolatok fonódnak rám, mint a borostyán, ami fojtogatja a régi házak falait. Mégis szépek, mert öltöztetik a rideg falakat, s megtelik élettel a szürke vakolat. Fullasztó. Mégis izgalmas. Mégis megtelek élettel. Lehetőségek milliói rohannak át szívemen. Éreztetik, hogy van választásom.

Maradok. Ugyanott folytatom. Felkelek. Megmosakszom. Sminkelek. Dolgozok. Edzek. Festek. Blogot írok. Beszélgetek. Borozok. Sörözök. Kiabálok. Szeretkezek. Egótlanítok. Meditálok. Tanulok. Sétálok. Türelmetlen vagyok. Gyógyítom magam. Sírok. Dühös vagyok. Mosolygok. Vezetek. Táncolok. Segítek. Tervezem, hogy mi lesz majd, HA! A napok hangulata változtatja meg ezek sorrendjét és sűrűségét. De ugyanaz marad végül minden. Mert a megfelelő lépést mindig a jövő napjaira bízom. Így nem lesz az jelenem. Megyek. Elindulok. Tervezek. Aláírok. Vizsgázok. Elrendezem. Kifizetem. Kezemhez kapom. Csomagolok. Vásárolok. Átutalom. Igényelem. Felszállok. Repülök. Leszállok. Fulladok. Rácsodálkozom. Élvezem. Izgulok. Felkelek. Megmosakszom. Sminkelek. Dolgozok. Edzek. Festek. Blogot írok. Beszélgetek. Borozok. Sörözök. Kiabálok. Szeretkezek. Egótlanítok. Meditálok. Tanulok. Sétálok. Türelmetlen vagyok. Gyógyítom magam. Sírok. Dühös vagyok. Mosolygok. Vezetek. Táncolok. Segítek. Elgondolom, hogy mi lett volna HA!. És rájövök: a jövőt a jelenemmé tettem. Veszítek vagy nyerek? Nyerek. Ha mást nem: tapasztalatot! Indulnom kell.