Most ez tölti ki tudatosságom egyre mélyebb zugait. Répalé meg cékla. Meg még amit akartok. Mellette meditálás, 'energiázás' és végtelen koncentráció, hogy ne ordítsam le az első csúnyán néző fejét az utcán. Inkább becsukom szemeimet és úgy teszem zsebre a világ tetteit.
A minap több alkalommal is elutaztam. Nagyon másfelé. És akaratomon kívül. Csak két tenyér, az Univerzum csitrilliárdod energiája és csukott szem kellett hozzá.
Fehér, ezüst, kék alagút. Száguldok előre. Középen felismerésre váltakozik a fény és a sötétség. Tiszta windows media player.
Egyszer csak egy hegycsúcson állok. Körülöttem a tisztaság, a tett, a bátorság ereje, a cél - hogy leugrok és repülni fogok - mámorító ötvözete fullaszt, s nem a magashegyi levegő. Ösztöneim által egy mély lélegzet segít abban, hogy a matériában is észleljem: lassan fulladok.
Tudatom ismét eltörpült, pedig egy pillanattal azelőtt maga volt a világ.
Könnyezek. Szemeim mosolyognak és kipihent
szellemmel próbálom mozgásra bírni végtagjaimat.
Utazok. Most tényleg. Buszon. A város egy elfeledett körzetébe. Kopott falak, poros padló, gusztustalan zöld csempe. Fehér köpenyes ürgék. Fáradt arcú nők. Várakozok. Izgulok, hogy bizonyosodjék be: nem volt hiábavaló az elmúlt 3 évem. Rutin az egész, nekem mégiscsak le kell ülnöm utána. Egy pohár vizet kérek. Nincs bent pohár. Ez az utolsó mondat amit hallok.
Ahol a lelkem lehet, a szívem és a tüdőm környékén, történik valami. Rettenetes nyomás, feszítés, zsibbadás. A hang eggyé vált a csenddel. A csend belesimult a hatalmas robbanásba. Nincs különbség a kettő között. Megsüketülök a csendtől. A lelkem még mindig ki akar szakadni. Képek milliárdjai pörögnek le. Nem tudom milyenek. Nem látom kristálytisztán. Csak tudom, hogy táncolnak, fénysebességgel.
A lelkem a jelen tört része alatt visszacsapódik. Az agyam ébredezik. Észleli. Mintha egy életet élt volna le. Emberi hangot hallok. Nem tudom kié. Nem tudom azt sem, hogy hol vagyok. Hogy kerültem a földre, mit csinálok egy ilyen idegen helyen. Izzadok, de veszettül. Mellettem felborított szék jelzi, hogy teljes hiánya volt kontrollomnak. Elájultam. Utaztam.
.:.
Kíváncsi vagyok a mai álmomra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése