Mesélnék az őszről
Mesélnék az
őszről, a szeptemberről,
de még nem
tudok.
Nem látom a
nagy robajjal lehulló leveleket.
Csattognának
vissza emlékeim ahhoz,
miként magam
elől futok,
de az illatok
és fények mostanra hűvösebbek lettek.
Nincs
visszaút, nincs menekvés,
őszi színeim
éledeznek.
Gondolkodok,
vajon mikor látom ismét,
eme
kontinentális eget.
Hol a
nagygöncöl északot mutatja, a kicsi pedig ferdén néz,
ősz eleji
hullócsillag nyári estét igéz.
Az eső
máshogy esik, tán szomorúbban.
Nincs már kék
folt világunk plafonján.
Ez már nem
nyári zápor, se nem monszun.
Őszi
könnycseppek gördülnek a Pilis avarján.
S hogy
szürkeségben legyen öröm,
sárga, barna
színek, az esőcseppek nagyítóján
villámokat
szórnak a közelben.
Meghívják a
napfényt, hogy e leveleken át
süsse narancsra
a szép őszi eget.
Lám. Már
tudom mit jelent őszbe fordulni.
Mit jelent,
hogy a fények és a gondolatok
levélként
zajoskodnak odabent.
Elengedni a
nyári meleget, megízlelni az őszi hangokat
csodás
utazás, melybe szívünk is belereng.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése