Vannak napok...

mikor a francia sajt megromlik a hűtődben. Meg mikor 1000 watton ordíttatod a Rammsteint, hogy elnyomd a müezzin pénteki stand-upját, ami a legközelebbi mosque-ból szól. Amikor úgy kelsz fel, hogy senki nem érdekel. Mikor mocskosul haragszol. Mikor igazságtalannak érzed a világot és az embereket körülötted. Amikor a teli cukrozott kávénak még mindig keserű az íze. Amikor a frissen felhúzott ágynemű nem olyan puha, mint ahogy elképzelted.

Rammstein

Vannak olyan napok, mikor átértékelsz. Ki mondta, hogy ez nem valami feszültséggel jár? Egyik változás - legyen testi, lelki vagy szellemi - sem történik fájdalom nélkül. Vannak napok, mikor elengedünk, és dühösek vagyunk, és egyáltalán nem elfogadóak. Ilyen napokon van, hogy Rammstein szól bömböltetve, ami még a francia sajt bűzét is elűzi.

Persze a mérleg egyik oldalán ott van az a valami, az a csillogó ékszer, ami után vágyunk, ami miatt még mindig bent van a francia sajt a hűtőben. Ott ékeskedik, mint egy évig tartó tiltott előjáték a cyber világ mátrixában. A mérleg ezen pontja tele van türelemmel, elengedéssel, izgalommal , kegyetlen őszinteséggel és egyenességgel.

Gotan Project

Aztán vannak napok, mikor inkább Gotan Projektet hallgatsz. És a müezzin virnyákolását is szívesen veszi be a füled, még ha egyszerre három irányból is érkezik az ima. Mikor a kávé keserűen is édes és a bűzlő sajtok a hűtőben parfümillatként érik el az orrod. Amikor a mérleg egyik oldalát vagy képes csak látni, mert valami rózsaszín borgőzromantika eltorzította a látásod és el sem tudod hinni, hogy szerencsére vannak őrangyalaid, akik terelnek a világban, a fejlődés útján, akik figyelnek arra, hogy a balansz, a jó és a rossz örök harmóniája a Te életedben is meglegyen. Ilyenkor szétesett állapotban vigyorogsz bele a világba a tengerparti melegben és el sem hiszed, hogy ez végre valahára megtörténik. Ilyen napokon csak fülig ér a szád, mert tudod a folytatást. Ilyenkor még a sivatag kietlen utcái is vidámsággal öltöztetnek fel és a tengertől sós, ragadós bőröd sem zavar, mert olyan filmszerűen halad az idő, hogy szinte káprázik a szemed. Van, hogy zavarodban sikerül a zuhanyfüggőtartót is eltörnöd, de kit érdekel, mert a pohár dél afrikai vörösbor a kezedbe kerül, még mielőtt elhagynád a villa márványlépcsőjének utolsó fokát. A januári este, a kellemesen téli fuvallatok a kert széleiből virágillattal bódítanak, miközben a Hold dagadó testét bámulod. A gyertya lángja a kerti asztalon valami meglepően mediterrán helyre repít el. Mintha valahol Európa déli részén egy kora nyári estén lélegeznéd be az összes érzést, ami éppen körülötted, hurrikánként felfordulást okoz. Ilyenkor jól esik a cigaretta is. Vannak napok, mikor tökéletes beszélgetésben van részed. Mikor érdekel a másik, s mikor Te is érdekled Őt. Mikor 45 fokon ég a bőröd. Mikor nő vagy és férfi egyszerre. Vannak napok, mikor nem tudsz aludni, mert hiába vagy hozzászokva a folytonos változáshoz és inger gazdag élethez, ez valami egészen másnak, szokatlannak mutatkozik. Vannak napok, mikor a reggel kegyetlen hűvösséggel csap le. Mikor vársz a taxira és a napfelkelte odaleheli az ajkadra, hogy Párizs után talán újra lehetne egy ilyen nap...egy ilyen nap, mikor minden túl rendben van.

Aztán vannak napok, mikor rájössz, hogy micsoda illúzióval lettél behálózva. Mikor azon gondolkozol, hogy valóban történt-e bármi is, vagy csupán kezdesz megbolondulni a társtalanságtól. No és persze, mikor a múltad hirtelen ismét lecsap rád 14 ezer km-ről. És valahogy korainak érzel minden kommunikációt, mégsem tudsz nem szeretettel és odaadással beszélni és játszani. Tudod, hogy nincs ez jól, mégis átadod magad - ennek is.
Van úgy, hogy túlgondolod, pedig semmi baj nincs. Mikor nem hullámzol a hullámmal és nem lélegzel együtt a világgal. Ilyenkor emlékeztetned kell magad arra, hogy minden a legnagyobb rendben történik. Nincs más tennivaló csak lazítani és lélegezni.

És vannak napok, mikor hiába, a lelkesedésed megmarad. Ezért a francia sajt...