Nyolc óra három perc. Álom perc és gyönyör etűd. -nek kellene lennie. Mintha már érteném. Pedig csak illúzió. Tényleg. Mi kreálja azokat? A szív vagy az agy? A dob és a basszus lüktet. Ő mintha még nem értené. Én pedig menekülök a valóság elől. Rohanás az idő aranyfonalába kapaszkodva. Ne nézz vissza. Jó lesz.
Négy óra egy perc. Kegy perc és ájulás. Gondolat és kétségmentesség. Nincs kedvem bonyolódni. Se beléd se belé. Se magamba. Idegen paplan bástya takar. Milyen jó ez az ismeretlenség. A régebbről ismert nyitott könyv létem be lett csukva. Még négy óra kettő perc és felébredek...
Huszonhárom óra harminchét perc. Kéj perc és vágy harmónia. Adrenalin herceg sóhajt a nyakamba. Derillista - van ilyen szó? - lábfejek kuszálódnak a jóleső jégfehér padlón. Minden egyértelmű. Egymásba folyás. Vagy egy másba. Ki tudja már ki kicsoda. Gondolatmentesség eszméletveszteség. Natúr magamat kedvelő ő, de én is.
Huszonkét óra kilenc perc. Ínyenc perc és csacsogás. Nyitott könyvem fedele feketén virít a világosság horizontján. Megadhatom magam? Adhatom magam? Hattathatom magam? Rangos rangtalanságom játszik a körhintán. Kikészítem egy perc alatt. Esélytelen nyakon csípnie.
Huszonegy óra ötvenkettő perc. Meddő perc és a szereposztás felragyog. A boldogság létező. Igazítok rajtad. Te is igazítasz rajtam. Mint egy kusza hétfő reggeli galléron. Egyre inkább kedvellek. Szeplős vállad mögé látó magamszerető önzőség tipeg magassarkújában, kacéran a szívem körül.
Huszonegy óra nyolc perc. Bor perc és dugóhúzó látomás. Praktikus bátorságnyomaték kortyonként. Mozdulat lélegzetmerevség a zene ütemére. Homályos féltékeny önvalóm kérdőjeles üzenete. Ravasz mosoly ragad a képemre. Irányítva a világomat élem ambivalenciám rikító történését bennem.
Időidomok első részéért kattints ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése