És én is, mint ahogy azt többen csak kósza gondolatnak, valami nagyon távoli fikciónak véltem. Egy olyan jövőképnek, ami sem engem, se a gyerekeimet de még az unokáimat sem fenyegetik. Hallottunk pár dolgot arról, hogy bolygónk az utolsó óráit (túl)éli. Mi pedig ezt egyfajta utopisztikus, túllihegett - a greenpeace és egyéb agresszív társulások - pánikjának éreztük.
Szóval nem vagyok zseni a jövendölésben, nem vagyok ausztrál tudósok egyike, akik szerint Földünk 2050-re fizikailag élhetetlen lesz az emberiség számára...de vannak ösztöneim. És most ezek az intuitív gondolatok egészen megrémísztenek. Nem most jöttek ezek az érzések az amazonas-i tűzvésszel együtt. Már hónapok óta foglalkoztat valami. Mintha ficánkolt volna bennem egy vészjelzés. Így elkezdtem többet olvasni a témával kapcsolatban, beszélgettem nálam okosabb emberekkel azzal kapcsolatban, mit tehetünk mi - kisemberek, akiknek elegük lett abból, hogy a Földünk sorsa konkrétan a korrupt politikai döntésekre van bízva, s nem utolsósorban az emberek tudatlanságára, arra, hogy képtelenek vagyunk távlatokban gondolkodni, s végtelen önző módon csupán a holnapig jutnak el gondolataink. Edukáció hiányában nincs rálátásunk, hogy egy-egy cselekedet milyen következményt vonz a jövőben.
Mert azt hisszük velünk, a mi generációnkkal az emberi faj apokalipszise lehetetlen.
Pedig már igen valósnak tűnik az, amit eddig a filmekben láttunk. Az áradások, a tüzek, a tornádók, a tenyérnyi jégdarabok melyek egy-egy vihar után maradnak a kertünkben, a homokviharok, az eső a sivatag kellős közepén és még lehetne sorolni. Az igazság az, hogy ez egy teljesen természetes folyamat. Elfogadottnak vélt az az elmélet, mellyel manapság sokan ki is bujnak a felelősség alól - hogy a Föld pályaelemeinek ciklikus változása okozza a globális éghajlatváltozást, tulajdonképpen a bolygó keletkezése óta. A probléma azonban ott van, hogy ezt a természetes folyamatot mi egészen elképesztően felgyorsítottuk. Mindenki tudja, hogy mivel...a plasztikkal, a gyárakkal, a marha-pukival és a hihetetlen pazarlással.
A minap éppen Dallasba utazván bementem a pilótafülkébe. Grönland felett repültünk. Kapitányunk 1999 óta repüli ezt az útvonalat. Azt mondta, hogy azok a jégmezők már nincsenek ott a sarkkör övezetében, amiket régen látott. A hegyeket nem fedi hó, pedig itt augusztusban is hófedte volt a táj. A ground temperature +18 fok volt, és néhány nappal utazásunk előtt ezen környéken észleltek villámlást. Pedig annak sem kellene megtörténnie a meleg és nedves levegő elméleti hiányában. Mégis megtörtént. Ahogy Patagóniában a gleccserek olvadása is, vagy a hatalmas jéghegyek folytonos leválása a sarkköri jégmezőről. Nos, ha nem is a tengerszint emelkedése vagy a tűz végez velünk, akkor valószínűleg azok a kiolvadt vírusok és baktériumok, amiket eddig rejtve őrzött a sarkok jégpáncélja.
Most Kolkatában (Kalkutta) vagyok. Indiában, Nyugat-Bengálban, egészen közel a Bangladeshi határhoz. Az edzőtermi futásom alatt éppen a felettem elhelyezett tv-t néztem, ahol csak híreket közöltek. A másfél óra alatt egy másodperc szó sem esett az amazonas-i pokolról. Edzésem után elolvastam a hotelben kitett augusztus 24-i újságokat is. Semmi...Egy szó sem arról, hogy mi fenyeget. Egy szó sem arról, hogy miért vannak a világ ezen táján tragikus áradások, egy mondat sem arról, hogy miért ilyen kegyetlen a monszun idén. Csak arról, hogy kegyetlen. És csak arról, hogy áradnak a szennyezett folyók. A miértet, a gyökerét a dolognak nem említik. Mert talán nem tudják. Mert nem jut el idáig az információ. Vagy mert képtelen összerakni azt a folyamatot, hogy ha "eldobom a zacskót, az nem bomlik le és annak hosszútávon, nagy mennyiségben végzetes lehet a következménye". Mert erre nem tanították meg az emberiséget....
És lehet, hogy már késő is. Hiszen az a generáció, aki még tisztelte a környezetét, aki még felhasznált mindent ahelyett, hogy simán a kukába dobta volna, akik még nem a fogyasztói társadalom öngyilkosainak társadalma...azok kihalóban vannak.
Mit lehet tehát tenni? Mit lehet tenni, hogy a politikusok a pénz és a hatalom helyett (ami pár év múlva már semmit nem fog érni, mert majd levegőért fognak kapkodni a pénztárcájuk helyett) elfogadják a tényt, hogy igenis vészhelyzet van? Mit lehet tenni az ellen hogy Szaúd-Arábiában tonnányi gumiabroncsot égessenek? Vagy hogy ne adjanak nylonzacskót egy darab rágógumiért ha elmegyek vásásolni? Mit lehet tenni, hogy Ázsiában vagy a Bahamákon ne a tengerekbe halmozzák a műanyagot? Mit lehet tenni, hogy Indiában ne szarjanak a Gangeszbe? Mit lehet tenni az egyre elterjedő illegális marhatenyésztés ellen?
Mit lehet tenni azért, hogy ez megváltozzon?
Mondjuk követni Etiópia példáját. A minap bezártak az irodák, s megállt az élet annak érdekében, hogy 350 ezer fát elültethessenek. Vagy kevesebb húst fogyasztani - s ha eszel is, hasznosítsd annak az állatnak minden testrészét. Vagy komposztálni - visszaadni a Földnek, amit neked adott. Legyen saját bevásárlótáskád. Gyűjts szelektíven, és csak olyat vásárolj, amit felhasználsz. Ne halmozz - mert már úgy sincsen sok hátra ha így folytatjuk. Ültess fát. És beszélj erről a problámáról, oszd meg. Ez globális probláma, az egesz Földkerekséget érinti.
A minap elgondolkoztam, hogy szeretnék-e erre a világra gyereket szülni. Fogantatása pillanatában fulladásos halálra ítélném, ha a jelenlegi állapotban lévő Földünkre szülném. Levegő és ivóvíz nélkül az a generáció lenne, akit az apokalipsztis teljesen pofáncsapna.
Vagy!
Pont ez az új generáció lesz aki, olyan mértékben nem "evilági" értékekkel rendelkezik, akiknek az anyag csupán egy halott, alacsony rezgésű dimenzió lesz, akik túllátnak majd az önzőségükön s akik a Föld bolyó őrangyalaiként újraépítik a hazánkat, megőrizve s tisztelve a természetes szelekció törvényét megszabadulván az ide már régóta nem illő kórokozóktól.
Ilyen az ember - mindig hisz valamiben ami majd megmenti. De addig is - míg meg nem születik, míg fel nem nő ez az új őrangyal generáció - tegyünk valamit mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése