2013. szeptember 18., szerda

Felismerés egypontegy

...Homály és rekedtség. Nincs hangom, de mosolyogva ülök be a kocsiba. Megpróbálok arra fókuszálni, hogy az érzés ne múljon el. Ne csak másnapig maradjon meg. Mindig velem legyen. Velem, ha éppen elborulok. Ha éppen ismét a mélybe akarnék ugrani ez legyen mi visszahúz.
Ez. Amit képtelen vagyok megfogalmazni.
Felhívom a figyelmed, hogy valamit hallani fogsz. Olyat, amit már biztos, hogy tudsz. Két vodka. Nekem egy fröccs. Csinos vagyok, megtisztelem a pillanatot, akár tajtékozva borítod rám az asztalt, akár egy ölelés kíséretében elküldesz a francba s közlöd: innentől nincs dolgunk egymással. De titkon nem vagyok felkészülve arra, hogy kiakadj. Tudom, hogy nem fogsz. Nem olyan vagy. Vagyis de. Csak nagyon mélyen robbansz. A hasonló atomrobbanásoknak nyomai az arcodon ránc formájában láttatják magukat. És én ezt úgy szeretem. És most én is beköltöztem az egyikbe.
3-4 mély levegő után mégis kapkodok, és akarom, hogy négyszemközt legyünk. Zavaromban olyan buta mosolyt ad arcomra a természetem, aminek semmi értelme nincs, mégsem tudom megbánó arccal elmesélni, amiért idejöttem. Mert volt valamiért. Őszinte akarok lenni. Ezt mondom. Nem egyszer. 

El fogom mondani. 220-as pulzus, mély  levegő, tágra nyílt szemek, vicsorító mosoly.
Elmondom. 200-as pulzus, nem kapok levegőt, megbocsájtásért könyörgő szemek, összeszorított száj.
Elmondtam. 120-as pulzus, mély levegő kifújva, lehunyt szemek, a szám jobb alsó negyedébe harapdálás. 

Keserű mosoly és még egy korty vodka. Tudtam, hogy tudja. És tudtam, hogy megért. És tudtam, hogy kellett. Meg azt is, hogy most valami új van születőben. Valami, ami eddig képtelenség volt. Amiről azt gondoltam, abszurd spirituális maszlag. A Kapcsolat. Kitisztul a kép, kitisztul a kettőnk között feszült tér is. 

A test megszűnik, az aura létezik és a lehelet, amivel üzenünk egymásnak. Lassúság váltja fel a gyorsaságot. Az agressziót a óvó érintések. Mély lélegzetre cserélődik a zihálás. Sikoly helyett éteri hangokat kiáltok. Feszültség nyomába a biztos érzés és tudás vegyül. Mintha grafitceruzából színes ceruza válna. Bizonyosság, szépség, elfogadás, alázat, intuíció, empátia, megértés, elengedés, átélés.

Száz és százezer mocsok érzést felül tud múlni egyetlen olyan pillanat, amit szeretetből élsz át!

A Világ változik. Benne Te is. Én is. A Jelenem kérdéseire megkaptam a választ. És köszönöm...alles gut.  

U.i.: És még mi minden vár rám.....



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése