Csak most tapasztaltam először, hogy lehetséges sírni. Miközben látok.
Izgalmas lesz. Igen. Egy hónap és már a végső összecsapásra készülök. Magammal. Lehetséges, hogy a félelem motivál? Lehetséges, hogy az ismeretlen?
Annyiszor álmodtam már ezt. Hogy átélek, tisztán csilingelő hangon olyan éteri érzéseket, tapasztalatokat, hogy ..... és itt kitörlődik minden, amit nem kell tudnom.
Hey, biztos boldog vagy? Biztos szabad? Minek olvasol, ha elvileg nincs hiány az életedben? Ne ezzel töltsd ki az űrt, mert válasz nem kapsz rá. Tényleg. Önzőséged lehengerlő. Annyira ocsmány, hogy inkább engedi az ember, minthogy szembeszálljon vele. Mikor örülök, Te azt hiszed, hogy az örömöm nem lehet a Te világodon kívül.
Térj már észhez.
Nem vagy több! Bántó, hogy nem tudom lelked a lelkedhez téríteni, mert annyira eltűnt az egód mámorában, hogy az már kétségbeejtő. Vagy. Senki. És Mindenki. Ugyanolyan mint a másik ember. Se több és nem is kevesebb. Az, hogy azt gondolod, hogy minden dolog érted vagy ellened történik, az hidd el nagy hazugság, mert csupán csak a Te világod forog körülötted. Csak a Tied. Senki vagy! És csak akkor vagy mindenki, hogyha a SENKIT átélted. Gyűlölöm az önelégült mosolyt az arcodon. Gyűlölöm, ahogy mindenkinek hazudsz a életeddel kapcsolatban. Hahó. Azt gyűlölöm, hogy nem vallod be még magadnak sem, hogy mennyire semmirekellő vagy! Mert a 'biznisz és a külsőség' a fontos. A környezeted ezzel eteted. Sajnálom Őket. És Téged is. Ha sírsz. Csak magadban tedd. Ha bevallod, az csak az egódat táplálja sajnálat gyanánt.
És sír a szemem a kontaktlencse alatt. Mert a várva várt tettlegesség még a kilátás színes határán ragyog. Meg lesz. Tudom, hogy sikerülni fog. De ez egy másik érzés. Ez már az, mikor az igaznak akarunk bizonyítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése