Aztan megis itt vagyok. Mert mindig mindenkinek van mondanivaloja. Csak el kell kezdeni, meg kell fogni a fonal elejet es csak gorgetni tovabb.
Tegnap szuper helyen voltam. Irish Village. Szokatlanul sok zold faval, szokokuttal, vaskos fa asztalokkal es padokkal, brit zenekarral es 2 pint Guinnessel. Nem tartom kizartnak, hogy ez lesz a torzshelyem. Ki kellett engedni a het feszultsegeit. Securityben nagyon otthon lettem. Tudok mar bilincselni, benitani, foldre kenyszeriteni, kicsavarni es miegymas. Emellett tudok sminkelni, oltozkodni, kormot festeni es hordani a hires piros kalapot. Meg kellett tanulnom hasznalni a tudasom es tudataban lenni annak, hogy amit az utobbi idoben megtanultam, az az enyem...es nem szabad felnem hasznalni. Ez a legnagyobb fegyverem, leghusegesebb tarsam es bizalmam.
Termeszetesen, hogy legyen eleg motivacionk, a ceg eros karjaba vesz minket es magasan a fellegek felett cipel, hogy a csillagok jol lathatoak legyenek. Egy nap a sztarsagban. Megmutattak kik vagyunk mi. Az 5% legjobb. A legfenyesebben ragyogo csillagok az egbolton, a legsikkesebb, legelegansabb, legnagyobb tudasu, kozmopolita, ambiciozus, uttoro, innovativ, empatikus, tudatos, orokke mosolygos nok a reptereken es 40 ezer lab magasan. Nem rossz ez a elkepzeles. Ugy hatott ram az a nehany ora - a felsovezetes beszede, a gala ebed, a csapatepites es, hogy egy fenyes csillagra irtuk ra eskunket, melyet a kek egboltra akasztottunk, mikozben a joerzes huvos simogatasa futkosott a testemen - mint valami draga es ritka kabitoszer. Tudjak, hogy mit csinalnak. Hatnak az erzekekre. A termek itt az erzes volt, s a termeket mi magunk teremettuk. S eszre sem vettuk.
Oktober 23-an megneztem a Szamarkohoges cimu magyar filmet. Kellett a sok csillogas mellett a sotetseg is. Kell megint a balansz, hogy szabadon dolgozhassanak bennem az ambivalencia apro kerdojelei. Az uveghegyen tulra is ellatogattam. A muanyag vilagot magam mogott hagyva lepkettem a souk teruleten tapasztalva a valosag masik oldalat, a semmikeppen sem atlatszo, sokszor budos, mocskos, de annal inkabb realis vilagdarabkat. Mennyivel jobban ereztem magam, mint bermelyik bavasarlokozpontban, mint a fenyuzes kozeppontjaban, mint a mulandosag melegagyaban. A keleti illatok, a fuszerek szinessege, a kendok finom anyaga es a sodro tomeg izzadt es fulledt kozege visszahuzott a valosag erkelyere, melyrol mar majdnem kiugrottam. El kellene mar fogadnom, hogy a valosag jo is lehet. A jo pedig nem csak muanyag. Hiszen az sem muanyag, hogy a kovetkezo egy honapban 2 alkalommal megyek Afrikaba, egyszer Europaba, egyszer pedig Azsiaba. El kell fogadnom, hogy ez igy mukodik innentol kezdve. Hogy igy akartam, s hogy igy is lett. Valahogy olyasmit ereztem, mikor megtudtam utazasaim celallomasat, mint mikor leesik valami nagyon nagy dolog. Mint mikor az alom hirtelen valosagga valik. Valahol, tudjatok ott ahol mindig erzem a nyomast vagy a szoritast....valahol arrafele ugy ereztem, mintha a lelkem eppen kiugrani keszulne a testembol, a szivem megmagyarazhatatlan kalimpalasba kezdett, a tudomnek ketszer annyi levegore volt szuksege, es hirtelen nem tudtam, hogy bogjek vagy nevessek torkom szakadtabol. Imadom az ilyen erzest. Ebben benne van a vilag osszes orome es fajdalma. Eloszor buszkeseg arasztotta el a lelkem, aztan - csakhogy a harmonia meglegyen - a sok sok kerdes. Ahogy az uzeneteket, kommenteket kaptam baratoktol, ismerosoktol, csaladtol....megkerdojeleztem magamban azt, hogy megerdemlem ezt az egeszet, ami velem tortenik. Miert olyan kedves hozzam mindenki, mit tettem en annak erdekeben, hogy ilyen visszajelzeseket kapok. Es ravilagitottak. Talan remenyt adok? Hitet adok masoknak, hogy sikerulhet? Hogy ki kell tartani, hogy lelegezni kell tudni minden pillanatban, hogy tovabb kell lepni, hogy erezni kell az eletet, akar eppen rossz akar eppen jo. Erezni, hagyi, hogy fajjon, hagyni, hogy jo legyen. Mert ugysem tart egyik sem orokke. Minden elmulik. Mar izgatottan varom, mikor kerulok ismet olyan allapotomba, mikor eppen minden rettentoen frusztralo lesz, zaklatott lesz a korulottem levo levego, s varom, majd, hogy ahogy lenni szokott egyik pillanatrol a masikra elmuljon, amint megtanultam a lecket a fajdalombol. Aztan tortenni hagyni, ismet fent, majd lent, hogy nagyobb ralatasom lehessen a jora es a rosszra, a fenyben furodhessek, aztan a sotetsegben tapogatozhassak, hogy aztan melyebben tudjam venni a kovetkezo levegot. Es ez igy tokeletes, a kigyo igy harab bele sajat farkaba.
Uzenet Neked:
Milyen jo lenne segiteni tudni. Milyen jo lenne ismet a szarnyaink alatt vedeni a masikat. Tudod...nem akarom azt, hogy ugy erezz, mint akitol elvettek valami fontosat. Tavolsag csak a materiaban van. Koztunk nincs. Minden ott van, amire szukeged van tolem, s mindened itt van amire szuksegem van. Es ez olyan jo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése