Nannuscha jatekorszagban

Tenyleg igy erzem magam. Mint egy olyan helyen, ahol senki sem rabol, mindenki becsuletes, a szabalyok azert vannak, hogy betartsak oket, es sosem kerdojelezik azokat meg. Minden a helyen van, mindennek megvan a sajat ritmusa, a rendszere, mindenki tudja hol s merre van a helye. Jatekorszagban a logisztika tokeletesen mukodik. Jatekoszagban csak a jo csak a mosoly csak a vidamsag es csillogas mutatja magat. 

Jatekorszak muanyag es torekeny uveg.

Milyen veletlen, hogy a minap eppen Pilinszky Janos Szog es Olaj cimu gyujtemenyet olvastam, mely publiciasztikai irasait tartalmazza. 
Ha majd en is igy tudok manoverezni a szavakkal, ha ilyen kristalytisztan tudom majd megteremteni a mondatok lelket, ha majd ennyire katarktikus lesz elolvasni egy egy reszletet a gondolataimbol...akkor mondhatom majd, hogy igazan irok. 

"Sartre Férfikor-ának olvasásakor döbbentem rá először egy „modern” mulató igazi hangulatára. Modern mulató – nyugaton. A mulató szó nem is pontos, mert itt már éppen nem mulat senki. Az elegancia üres és vonzó szépségében néma és mozdulatlan arcok, a semmivel és semmiképp az égbolttal rokon kupola alatt egykedvű tökéllyel, jeges testiességben tündöklő görlcsapat. Szomorúság van itt jelen, s a szívek mintha időtlen meditációba merültek volna. A pokol melankóliája ez, ahogy korunk egyik nagy vallásos szerzője mondotta, a semmi vonzása, a pusztulás reménye. ..."

Ez a reszlet a Nyugati melankolia cimu szosszeneteben szerepel. Tobbszor el kellett olvasnom. Aztan elindultam megunnepelni a csoporttarsaimmal, hogy sikeres vizsgat tettunk. Ki lettunk kepezve arra, hogy hosok lehessunk. Kiraly. Ezt nyilvan meg kell unnepelni. Nyilvan meg kell mutatni a csillogo Jatekorszagnak,hogy kik vagyunk mi, leendo megmentok. Igy hat bizva abban, hogy semmikeppen sem lesz az este oly keseru, mint ahogy Pilinszky lathatta egyszer azon az esten, valahol nyugaton, szep ruhat oltottem es igyekeztem magabiztosnak mutatkozni a 10 centis magassarkumban. 

Mielott Jatekorszagba koltoztem volna, feltem, hogy elkap a gepszij. Hogy nem tudok majd hu maradni a gondolataimhoz es magamhoz, ahhoz a vilaghoz es ertekrendhe, amint megteremtettem magamnak, hogy elvarazsol a muanyagbol epitett luxus, elvakit Jatekorszag uveghegyenek heves csillogasa, hogy a shisha fustje eltompitja az itelokepessegem. 

Egy felhokarcolo tetejere erkeztunk. Belattuk onnan Jatekorszag minden reszletet. Az epuletek teteje ritmusra csillogott, mintha az egbolton levo csillagok leszalltak volna a Foldre, hogy egyutt mulathassanak velunk. Lenyugozo latomas es hazug inspiracio. Barmennyire probaltam megadni magam az illuzionak, egyszeruen nem ment. Lehet, mert szoritott a koromcipom, vagy eppen frusztralt, hogy 3 deci sorert 3250 Ft-ot kellett fizetnem? Vagy mert kinottem volna ebbol? Nem vagyok eleg szocialis es partyarc?

Aztan vettem egy mely levegot, mig a Burj Khalifaval neztem farkassszemet. Ket opcio kozott kellett dontenem. Szuper. Napi merleg kipipalva. Ugy dontottem maradok. Ugy dontottem, hogy lelegzem es letezem. Ugy akartam, hogy ne haragudjak magamra masnap. Igy hat belevetettem magamat a boldognak mutatkozo tomegbe. Ha mas miatt nem is, elemezni magamat, elemezni masokat. Belelatni az erzesekbe. Kitalalni, hogy a reszeg mosolyok mogott orom vagy banat van. Es akkor eszembejutott Pilinszky. Milyen frucsa ellentet a paralellben. O nyugaton erezte a szivek hibernalodasat, en keleten. Neha az en szivem is meditacioba dermed. Aztan felolvad, amint Europara gondolok.