Ritmus. De mégsem néz meg senki. Te ott vagy. Én itt.
...
"Ebből bejegyzés lesz" életérzés fog el.
Végre inspirál valami. Egy zene. Egy fénycsóva az aszfalton. Vagy a sör.
A vidámzöld szoknyám csakúgy ring a kottasorok között. "Ígyvanezjól"feeling,
Feels Like We Only Go Backwards Baby"
Tudom, hogy rám gondolsz, és reménykedsz abban, amiben én is.
És most idézem, amit mobilomba pötyögtem....ha valaki megfejti emelem a kalapom:
"de így lrdz csak utom a mibiom el ne felejtsem seni nincs itt"
Mi van? Normális vagyok én? Észnél vagyok?
Vagyok. Van. A szeretet. A szeretet van. És ez elég.
Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=2T6GjZQwVFQ
Te sörözöl és én azon gondolkodom, hogy a zseniális fényekben, amiket észrevettem az aszfalton...mikor szaladsz utánam és fogod meg a kezem, hogy menjünk együtt a végtelenbe. Jön valaki. De nem te vagy.
Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=ZhUM2-rrINs
Nem kell, hogy válaszolj, ez csak egy gondolat volt amit meg akartam osztani.
Bár megtanulhattam volna, hogy az érték nem érdekel csak az, amivel kapcsolatban okosan bólogathatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése