Annyira nagy hitem van abban, hogy a pálinkát sem azért fogom inni, hogy a gyomorgörcsöm kicsit lazuljon, vagy hogy éppen a szokásos lelki ambivalenciámmal próbáljak valahogy dűlőre jutni, sőt! Kerülném a párkapcsolati krízishelyzeteket is úgy a Karácsony tájékán. Nem akaródzik most rosszul lenni.
És ez olyan jó.
A várakozás hangulatában fog telni az ünnep. Egyenlőre legalábbis úgy tűnik. Bár magamat nagyjából ismervén ha nem lesz mint stresszelnem, szerintem úgyis megoldom magamnak, hogy találjak valami frappáns dolgot, ami miatt nem lesz a világom kerek. De valahogy mégis elképzelem:
Délelőtt felkelek, és ahogy kinézek az ablakon a havas táj igyekezve próbálja visszaverni a Nap erőtlen sugarait. Csend van, de mégis hatalmas robaj hallatszik az éterben. A készülődés zaja lehet. A lelkesedésem valahol mélyen elbújt, és jól elő kell, hogy ássam, hogy hajlandóságomat mutassam kievickélni a szobámtól, felöltözni, fogatmosni, átbandázni az Öcsémhez egy kávéval. Ekkor már félig ébren vagyok, de nem túl az első pálinkámon. Összeszedem az összes energiámat, hogy lebattyogjak a lépcsőn, ahol nagymuter pogácsái már reggel óta várnak. Persze nem eszem rendes reggelit, csak hébe-hóba amikor arra járok, elveszem a dobozból a legkisebb sütit, merthát ugye még nem reggeliztem, és csak csipegetek. Itt szokott érkezni az első 'welcome és Isten hozott meg a suzuki' házipálinka, amit ugyan fintorogva, de 'mégiscsak karácsonyvan vagy mi' életérzéssel leküldök, hogy a sokkhatástól, amit a szervezetem átél végre felébredjek és aktívan hozzájárulhassak a karácsonyi készülődés csillámporos lépéseihez. Ekkor már kissé mámorosan. A hófelhők ügyesen gyülekeznek a hegyek fölött. Mintha tudnák mi a dolguk, mikor kell lecsapni. A tűz a kandallóban lelkesen ég, az ebédhez is elkészült minden. Veszekedés nélkül. Miután jól teleesszük magunkat, egy újabb pálinka érkezik, egy amolyan 'csapassuk szét a kaját' féle. Az ágyamig mosolyogva, jó kedvvel ballagok el, és nagyon ügyesen el is tudok szundítani. Szeretek úgy pihenni, hogy nincs elhúzva a függönyöm. Látom, ahogy besötétül, hogy elkezd esni a hó, majd abbamarad, ahogy hallom, hogy pihen a ház, majd kis idővel a lábosok csörömpölését.
Általában nem vagyok az a típus, aki otthon csittifittibe veri magát. Értsd úgy, hogy a hollywood-i filmekkel ellentétben, ha véletlenül egy hétvégi napon bekopogtatsz, tuti hogy legalább kétszer végig kell, hogy nézz rajtam, hogy elhidd, hogy én állok előtted. Ez annyit jelent, hogy általában egy fekete melegítő nacit hordok, sok esetben felemás fehér és kék színű zoknival és 3 számmal nagyobb férfi papuccsal, de a kék zokni legalább harmóniában van a kék alapon ezüstösen csillogó cipzáros melegítőfelsőmmel, amit általában megtetézek egy rózsaszín kockás sállal, mertugye mégiscsak tél van meg hideg. A fejem pedig egyenesen egy szuper paródia hangulatot ébreszt. Bár ilyenkor úgy is érzem magam. Ezzel az érzéssel nézzük végig, hogy a férfiak megpróbálják a szerencsétlen fenyőfát betessékelni a terasz ajtón. Aztán jöhet a díszítés. Persze előtte egy pálinka lecsúszik, merthát ugye 'mégiscsak díszítünk' felkiáltással. Én félmosollyal a búrámon igyekszek serényen németül sziporkázni és piszkálni a Nővéremet mindennel, míg anyu egy-egy röhögés között a Rudolf című multikultúrális karácsonyi slágert próbálja énekli. Nagyfater pedig a szaloncukor felelős. Eközben Apu a konyhában próbál nem gutaütést kapni, hogy minden időben készen legyen és tüchtig. Ekkor is előkerülhetne néha az a pálinka, címszó tekintetében a következővel: 'Mégiscsak Karácsony van, ne stresszeljük agyon a fejünket'.
A karácsonyfa nálunk mindig szép. A csillogóstól, az aranyig, a színes fényektől a natúr fa díszekig, egészen nagy skála fedezhető fel a fán. Dehát így a szép, mert mégiscsak karácsony van....erre inni kell. Nannuscha már a jónéhányadik pálinkáján van túl...nehéz lesz a sminkelés gondolja, de egyekukac, hiszen karácsony van és a fa is kész. Ekkor legtöbbször már olyan hangulatban vagyok, hogy egy irdatlan kuncogás után ha hallok valami meghatót a Kossuth-on, rögtön potyognak a könnyeim. Elkap a szeretet s legalább olyan szinten érzem magam körül, mint Billy Mack az Igazából szerelemből. Menthetetlenül is üzenek régen elfeledett cimboráimnak és ellenségeimnek egyaránt, és fél óránként hívom fel a legkedvesebbiket, hogy én Őt ugyan mennyire szeretem. Mindezt egyszer sírva, egyszer vinnyogva a röhögéstől. Aztán miután kész a kaja, a hó is esik kint, a kandalló pedig adja a meleget, a fa csillog, a gyertyák meggyújtva, együtt vagyunk...kezdetét veszi valami meghitt.
És leszállnak közénk az angyalok. Nevetés cseng és béke mindenhol, amit Ők hoztak közénk.
Szerintem az angyalok is pálinkát isznak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése