Egy tükröt mutató jégen, elcsúszott négyszögek vagyunk. De ez a jég olyan, mintha életünk jégpályája lenne, s mi nem visszafelé csúszunk. Előre. Méghozzá felfogható dimenziónk számát megszorozva a fejlődés síkjával. Persze ha beszélgetünk térről, meg időről, miért hagynánk ki tudatunk, énünk fejlődési minőségét a dimenzióink közül? Az imént említett síkidom területe is gyönyörűen ábrázolja a minőséget, sűrűséget, ha nem csak mint területet, de tágabb értelembe vett ábrát tekintjük, mint például két ember, két beteljesíteni kívánt álmát és szerelmét egyszerre és annak fejlődési vonzatát. Najó, kicsit egyszerűbben fogalmazva. Érzelmi fejlettségi színvonalunk egyenesen arányos megvalósítható álmaink nagyságával. Oké, ez általában igaz a legtöbb geometriai alakzatra, ha a fejlettség a terület, és azok az álmok és a személyek valamilyen formájú szorzatából adódnak. És bizony él a többesszám a paralelogramma esetében. Két emberre és két álomra van szükség. Ahogy az emberek, úgy az álmok sem lehetnek azonosak, de legalább hasonlóak, térben és időben különbözőek.
Tételezzük fel:
Van egy paralelogrammánk. Te vagy benne 'a' és vagyok benne 'b' oldal. Egy pontból indulunk, szögünk, amit zárunk rendkívül szűk, egymáshoz akarnának érni, de valami mégsem engedi. S ami nem engedi az az út, az a bizonyos álom, önmegvalósítás, fejlődés. Szóval elindulunk, Te A úton, én a B-n. Egyszer csak csúcspontot érünk. Megérintjük azt, amit kívántunk.Kitárul a világ, a múltunk és a jövőnk egyetlen tág szögben sűrűsödik jelenné. De valami gyötrő, és valahol rettentően önző vágy mégis elkap mindkettőnket. Valamelyikünket előbb, valamelyikünket utóbb. A paralelogramma képét az idő síkjával ötvözve, szinte biztosan lehet mondani, hogy egyikünk hamarabb éri el célját. De amint megragadja valamelyikünk az áhított pontot, rögtön, időben előre, térben visszakanyarodik. A másikhoz. És egyszer azon kapjuk magunkat: Újra együtt vagyunk. Újra olyan szöget zárunk, mint a kiindulási pontban, de térben, időben és fejlettségben is már valahol máshol.
A paralelogramma 4 szögből áll. Itt mindenki megtalálja a párját. nincs szenvedő fél. Csak két ember, és két hozzátartozó cél egy hosszú, hosszú úttal megágyazva. A legnagyobb távolság a paralelogrammában a két legkisebb szöget bezáró csúcs között feszül. Vagyis Mi a múltban és Mi a remélhető jövőben.(A mostot pedig annyira nem tudjuk, mint amennyire igen). Érezni fogjuk majd: még sosem voltunk ennyire távol saját magunktól, s még sosem voltunk ennyire közel magunkhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése