Londont mereszen a nyakamba vettem, Karacsony elott valami furcsa varazsa, csilingelo zsongasa van a varosnak. A naplementeben a Big Ben igazi tea izu angol hangulatot araszt a tomegre. Egy forralt borral a kezemben nem volt nehez kicsit lazitanom. Magamba szippantottam a nem is oly rideg angolsagot, majd szokasosan masnap jottem is vissza Dubaiba. De most teli izgalommal. Teli varakozassal, kerdessel. Ido hianyaban egyenruhaba mentem ki ele a repterre. S ezert maximum egy kezfogast engedhettunk meg magunknak. Talan nem is volt baj, mert 3 honap alatt tokeletesen elszoktam az erintestol, a kozelsegtol, az intimitastol. Kerulgettuk egymast, vegtelen zavarbaejtoen, mint akik most ismerkednek, ismerkednek ujra, probalnak elkopott erzeseket elocsalni a szivbol, atengedni magat a masiknak, vekonyitani azt a falat, amit en magam kore epitettem pillanatok alatt, miutan eljottem Magyarorszagrol. Akarattal, tudatosan bombaztuk a jegfalat. Ijeszto mennyire elszoktam az tapintastol, a szerelmes tekintettol, az illattol. Attol, hogy ott van mellettem valaki. Masnapra minden kitisztult. Hirtelen otthonnak ereztem az apartmanom. Sutottem, foztem, egyertelmu volt, hogy ott van velem. Olyan szeretettel es szenvedellyel mostam, foztem, takaritottam, hogy nehez volt magamra ismernem. A szivem megtelt elettel, es melegseggel, mert volt mindezt kinek tennem. Egy parizsi utam szakitott ki a mamorbol. Vissza kellett zokkennem. Parizsrol nem veletlen zeng a vilagban, hogy egy pompazo ekszerdoboz. Az Eiffel monumentalis magassaga, csillogasa, igazi francia sanzonkent folyt at a lelkemen. Parizs egy festmeny. Ahol hazakba lehet belatni, s minden ablak valami mast mutat. Elegans franciasagot, szenvedelyes erotikat, gourmet ajakba harapast, tetoteri festmenyeket es keseredes meg nem ertett almokat. Masnap meg kellett raznom a fejem, hogy kitisztulhasson belole a francia festok altal olyannyira kedvelt pasztell szinu vilagerzes. Ahogy hazaertem, egeszen rendkivuli erzes fogott el, hogy vart otthon valaki. Faradt voltam es nyugos. Es ez nem mult, mert elkezdtem magamra haragudni....mert nem kellene nyugosnek es gondterheltnek lennem. Mert minden rendben, mindenem megvan, ami csak kellhet. Megis elontott az aggodalom, hiszen minden egyes pillanatban kozelebb kerulunk, ahhoz a perchez, mikor bucsut kell vennunk. Vegtelen ostoba dolog. Hiszen honnan tudtam volna, mikent fogom megelni, mikor latom eltunni a gepet a sivatagi paraban. Ketsegbeestem. Mert mar csak belegondolva is elkezdett osszetorni a szivem. Minek szenvesztjuk magunkat? Amit 3 honap alatt felepitettunk, most mintha mit sem ert volna. Az a tudatossag, felnottseg, egyedul allosag, hogy nem kell senkihez sem alkalmazkodni, hogy nem erhet akkora fajdalom, mert a foldrajzi tavolsag kodbe boritja az erzeseket. Konnyebb tulelni ha nem vagyunk egy. Ezzel viszont lehet, hogy elfelejtjuk, hogy leteznek meg erzesek. Nagy amplitudojuak, olyanok, amik az egekbe lonek, puskagolyo erovel, majd visszataszitanak a pokolba. Ezekert regen rajongtam. Mert ereztem magam. De most feltem. Rettegtem attol, mi lesz....Szinte elfeledtem, amit eddigi eletem soran tanultam. Minden spiritualis tanmese megszunt letezni, csak az erzesek maradtak, a panik, hogy erzelmi sulytalansagba kerulok, miutan o elmegy. Hogy a talaj, mint mikor felszallunk a repulovel hirtelen mar nem is letezik. Az otthon, a Karacsony, a sutemeny illat mar nem melegseget es beket ad, hanem hianyerzetet es szomorusagot. Kerdeztem, van-e ertelme annak, hogy nehany havonta ismet ossze kell magunkat kaparni, hogy a tavolsagot ismet megszokjuk es az elviselhetetlenbol elviselhetot kovacsoljunk? S hogy ezt megkerdeztem, a sulyt megosztottam vele is. Jogtalanul bantottam, mert a kerdes hitetlenseget arasztott. Miert nem hiszek? Es egyaltalan minek tudni barmit is a jovovel kapcsolatban? Minek gorcsolni, minek kapalozni, megfesziteni a lelket, turaztatni az erzeseket?
Teljesen elfelejtettem az "L"-eket.
Lelegezz
Lazits
Lass
Letezz
Lelegezz, mert az elet alapja ez. Hogy varhatnad, hogy barmi mukodjon, ha gorcsben tartod meg a leleKzeted is?
Lazitsd el, masszirozd at az osszes sejtedet.
Lasd meg magad kivulrol, tegy egy utazast magad korul gondolatban.
Letezz, ezek utan vond le a konzekvenciat.
Osszeszedtem magam. Muszaj volt. Nem hiszteriazhatok. Igyekeztem atadni magam a Karacsonynak. Az unnepnek, amit vegeredmenyben tokeletes boldogsagban es vidamsagban toltottunk. Meg az otthoniakkal is beszeltunk, igy teljesebb lett az orom.
Pillanatok alatt elteltek a napok. Pillanatok alatt elerkezett az ido.
Regen ereztem ennyire intenziven, hogy darabjai omlik a szivem. Ahogy bepakoltunk a borondbe, ahogy a hajnal 5 orai indulas elott fel 4-kor meg fent voltunk. Ahogy a repteren lattam eltunni a tomegben, majd lattam felszallni a gepet. Az lett volna ketsegbeejto, ha nem ezt erzem. Ugyhogy zaklatottsagom ellenere nyugodt vagyok, hiszen mar tudom, hogy mi jelent valojaban nekem. Es ez jo. A vaszomat megint megkaptam. Legnagyobb karcsonyi ajandekkent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése