Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy idén volt erre lehetőségünk, és a fent említett életérzésből is kaphattunk némi ízelítőt...ha nem is teljesen stresszmentes keretbe zárva, álomnyaralásunk néha a döbbenet kútjába esett.
Maléba való érkezésünkkor már tudtuk, hogy esélytelen lesz elérni a kompot, ami a kicsinyke Rasdhoo szigetre vitt volna minket, így aktív kutatásba kezdtem a további lehetőségekről. Mivel a komp hetente háromszor jár arrafelé, így kénytelenek voltunk valami drágább megoldáshoz folyamodni. Ugyan háromszor próbáltam a reptérről hívni a szállodánkat, hogy mégis miként juthatunk el oda, választ már nem kaptam. Nem mondom, hogy komfortosan éreztük magunkat a lepukkant, légkondicionáló nélkül működő reptéren, ahol horibilis összegekért lehetett inni egy kávét vagy enni valami gusztustalanul összerakott börgerkinges mocskot, így kénytelenek voltunk 95 amerikai dollárért fejenként befizetni egy speed boat útra. Naivitásom akkor még az egekben volt, így nem is képzelhettem mást, mint hogy ennyi pénzért legalább egy luxus jachtot adnak alánk. Miután megláttam a rozsdásodó, félig rohadó hajót menekülőre fogtam és még egyszer utoljára megkérdeztem a kikötőben álló hajósoktól, hogy tudnak-e valami más megoldást arra, hogy azt a 60 km-t megtegyük, olcsóbban.
Egy resort szigetre érkeztünk, ahonnan egy kis motorcsónak vitt minket tovább arra a szigetre, ahol a szállásunk is volt. Egy talicskával fogadott minket a szállás kirendeltsége, amire a bőröndjeinket pakolták, majd útnak indultunk a sziget másik oldalára. Döbbenetünk csak fokozódott, mikor a betonozatlan, sáros, pocsolyákkal teli kis utcákon lépdeltünk, ahol a félig kész házikókból lestek minket a helyi muszlimok, mint valami helyi látványosságot. Szállásunkhoz érve, egy-két szívrohamon túl, azt gondoltuk több meglepetés nem igazán érhet minket.
Kiderült, hogy a szigeten nem lehet alkoholt kapni!
Ebben a pillanatban mindenki törölte azt file-t az agyából, hogy a tengerparton a pálmafák alatt szürcsölgetjük majd a tequila sunriset vagy legalább egy jó hideg sört. Nem baj. Detox nyaralás. Nincs is jobb az alkoholmentes gintoniknál vagy sörnél mint tudjuk. A 7 szobás hotelnek a legjobb indulattal sem nevezhető vendégház másik lakója egy félig bolond, ujján kalózos koponyás gyűrűt viselő svéd búvár volt, aki ódákat zengett erről a helyről és elégedettségéről.
Egy kellemes tengerparti napozás és némi búvárkodás után az ember nem is vágyhat többre, mint egy finom friss seafood vacsorára a naplementében. Miután a szállóban nem volt étterem(!) így kénytelenek voltunk nekivágni a kis lakatlan sziget belsejébe, ahol álmunkban nem gondoltuk volna, hogy nincs egy értelmes étterem sem. A kisbolt ekkorra már zárva volt, így első vacsoránk a Maldív szigeteken a magunkkal hozott müzliszeletekből és banánból állt. Sürgősen elkezdtünk másik szállás után nézni egy resort szigeten, ám szabad szobák híján kénytelenek voltunk beletörődni, hogy nyaralásunk terápiás, szanatóriumos jellegűre sikerült. Reggeliről már nem is voltak egyéb illúzióink. 3, párától szikkadt toast kenyér, valami kihűlt tojásrántottaféleség, két összeesett virsli, jam, vaj, víz, mango juice és ihatatlan kávé. Minden nap. Vacsoránkat zacskós leves alkotta, mert sütésre, főzésre sem volt lehetőségünk, ugyanis a szálláson még egy merőkanál sem volt. Néha úgy éreztük, hogy valóban egy lakatlan, civilizálatlan helyre csöppentünk. Jó sok pénzért. S bár jobban belegondolva, sokan ilyen túlélőtúrákért akár dupla ennyit is képesek fizetni.
Utolsó csepp a poharamba a szálloda szobáinak a fizetésekor került. A recepción lévő terminál ERROR-okat mutatva nem fogadta el a kártyánkat, hiába próbálták többszörösen lehúzni. Kértem a személyzetet, hogy másnapra oldják meg ezt a problémát, mert más módon nem tudjuk kifizetni a szállást. Azonban néhány percre rá sms-t kaptam a bankomtól, hogy 2 tranzakció sikeresen megtörtént, vagyis dupla annyi pénzt húztak le a számlámról. Tajtékozva viharzottam ki a recepcióhoz és megkezdődött a 3 órás intenzív angol tanfolyam és stresszkezelési terápia. Végül jegyzőkönyvet írva félig eltorzult fejjel magyaráztam a személyzetnek, hogy ugyan nem tudom miféle maffia működik ebben az országban, de azért az összegért, amit mi alapvetően kifizetünk, mind a TripAdvisoron, mind a Booking.com-on említett és hirdetett szolgáltatások árnyékait sem látjuk, mint az étterem, a fittness center és még sorolhatnám.
És ami a legszebb ebben az egészben. A Család átment a vizsgán. Felülmúlhatatlan humorral és olyan stand-up szövegekkel sikerült percek alatt a feszültséget nevetéssé varázsolni és meglátni a kincset érő paradoxonokat ebben a helyzetben, hogy biztos vagyok benne: sokáig fogjuk még vidáman mesélni az ott tapasztaltakat.
A Maldív szigeteken amikhez nincs köze az embereknek, az csodálatos, és leírhatatlanul tökéletes.
Az 5 nap alatt igazi búvárokká avanzsáltunk, teknősökkel, cápákkal és rájákkal úsztunk együtt az óceán kékségében. Szívárványszínű halak és csoda korallzátonyok között lebegtünk a hullámokkal. Megfizethetetlen élményt jelentettek azok a színek, amikről eddig azt gondoltuk, hogy photoshop alkotja őket. A víz rikító türkisze élt harmóniában az ég mélykék árnyalatával, amibe néha néha beletévedt egy hófehér felhő. A végtelen horizontot sokszor egy távoli vihar mutatta, vagy éppen a sárgán és vörösen izzó naplemente elé bújó fekete felhők, melyek libasorban kúsztak az ég peremén nyugat felé. Ahogy lebukott a nap milliónyi csillag fénye kezdett úgy ragyogni, ahogy csak a mesefilmekben látni. Csillagködöket tükrözött az ájult óceán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése