Egy olyan időszak kellős közepén találjuk ma magunkat, amit biztos bele lehet majd írni a jövőbeli történelemkönyvekbe. Ha lesznek. Nem tudok néhány sor megírása nélkül elmenni emellett az esemény mellett. Annyira pörögnek a gondolataim, annyi minden foglalkoztat ezzel kapcsolatban.
Minden percről percre változik, olyan képlékeny és érzékeny lett a világ, amilyenre az én emlékezetemben nincsen példa.
Pár napja még azon töprengtem, hogy ez az egész koronavírus történet egy hatalmas blöff, egy fikció, amit az a néhány száz ember talált ki egy gigantikus terv részeként, akik ezt a világot irányítják. A média rettentően el van süllyedve a témában. Nem szól se tv se rádió, se online felület másról, mint a COVID19 terjedéséről. Márpedig ha a média ennyire erőltet valamit, akkor ott egy-két dolog biztos, hogy nem igaz. Szóval kamu lenne minden? Hiszen nem ismerek olyat, aki elkapta volna a vírust. Se olyat, akinek a valakije kapta volna el. Teljesen kézzelfoghatatlan. Mintha csak elültették volna az ötlet magját mindenki agyában, aztán ezt öntözgette a média, s voila...megszületett a tökéletes történet, ami végül teljesen át fogja alakítani a világ gazdasági térképét. Csak mi, halandó emberek, a képzelet által. Hát ekkora ereje lehet az agynak, a gondolatnak, a hitnek, hogy képesek vagyunk nem létezőből létezőt teremteni.
Ez az elméletem akkor kezdett hanyatlani, mikor Tom Hanks és felesége bejelentették, hogy ők is megkapták ezt a fránya vírust. A színész számomra mindig is egy szavahihető, teljesen normális emberi értékrenddel rendelkező valaki volt. Úgyhogy Ő nem lehet a Nagy Terv része, amit azok ott fent kitörpöltek. Akkor kell, hogy legyen valóságalap. Kicsit kezdtem magam egy Tom Hanks-es katasztrófafilmben érezi. De hát ő mindent túl él, megold, visszajön a Földre, vízen landol, el kap (és tényleg), úgyhogy nincs mitől félnünk. Az egesz járvány egy híres színész emberi emberisége miatt lett számomra hihető. Pedig ha belegoondolunk ez minden csak nem logikus, hiszen egy kétszeres Oscar díjjas színművészről beszélünk...valószínű mindent el tud játszani.
A konspirációs elméleteim alól persze nem csúszhat ki az sem, amit valószínű a legtöbb ember gondol. Az a gonosz Trump hinthette el ezt az írtó vírust valahol Kína közepén. Persze ez így teljesen konzekvensnek hangzott addig, amíg az USA sem került a nagyban fertőzött területek egyike közé. Sőt, ahogy hallottam maga az elnök is egészen közel áll ahhoz, hogy megfertőződjön. Bumm. A fagyi visszanyal. Szerintem Trump amúgy sem ennyire gonosz és hülye, csak elképesztően nagy tahó. De az már más téma.
Most kezdem 'big picture'-ben látni a dolgokat. Események zajlanak, naponta törölnek járatokat, országokat zárnak karantén alá, beutazást vagy kiutazást tiltanak meg egyik percről a másikra, a repülőjárataink kevesebb mint fele telítettséggel igyekeznek túlélni, a repterek üresek...ijesztően üresek. És tanúja vagyok annak, hogy minden lelassul. Lehet, hogy ez az a tüsszentés a Föld bolygó részéről, amiről egyszer már írtam a globális felmelegedés, a végtelen szennyezés, a természeti katasztrófák kapcsán, amire pislogva és értetlenül nézünk, pedig már minden második ember ezt szajkózta, s minden ötödik ember váltott vegán életmódra, és amiből egyébként már baromi elegünk volt, mert nem éreztük a helyzetet a sajátunkénak. Nagyon egyetérthettünk ugyan Gretaval (bár szerintem ment volna vádaskodás és hiszti helyett iskolába) vagy Leoval, vagy az összes többi aktivistával, de legtöbbünk az egyetértésen kívül nem hiszem, hogy tett volna bármit is annak érdekében, hogy lassítsunk a szinte már visszafordíthatatlan természeti helyzeten.
Vagyis a globális slamasztika, globális maradt.
Ez a vírus az egyén szintjére kényszerült hozni a megoldandó feladatot. Egy globális probléma, ami nagyon keményen rákényszerít minket arra, hogy a saját házunk körül seperjünk.
Zseniális.
Mert hogy van mit seperni. S ha nem így teszünk szó szerint elfogyhat a levegőnk. Ha sikerül lelassulni, akkor mi is és a Föld is magához tér. Ez az időszak az ember egyik nagy próbája, egy tökéletes lehetőség a fejlődésre, a magunkbanézésre, a lelassulásra. Amilyen elképesztő iramban éltük az életünket, az a rengeteg információ, amit naponta hajkurásztunk, az a mennyiségű ember, akivel találkoztunk, akik miatt felbosszanthattuk magunkat, a tömeg, a forgalom, a negatív zsizsgés, a kiabálás, a stressz, a lélegzetvisszafolytás, a pánik, a pénzhajhászat, az erőszak és a levegőtlenség....ezen itt a lehetőség változtatni.
Megállni. Kikapcsolni. Elmélyedni. Otthon maradni. Takarítani külsőt és belsőt. Beszélgetni. Nevetni. Sírni. Jelenben lenni. Együtt áramlani ezzel az intenzív változással.
Ez az egyetlen módja annak, hogy a nagyobb kárt elkerüljük. A fegyelmezettség. Mert egyértelmű sajnos, hogy a súlyos gazdasági következmény elkerülhetetlen. De az egyén szintjén úgy gondolom ez a hatás is csökkenthető, vagy legalábbis rövidíthető. Itt a nagy alkalom egy nagy levegővételre, a tiszta lappal kezdésre.
Szóval maradj otthon...
Minden percről percre változik, olyan képlékeny és érzékeny lett a világ, amilyenre az én emlékezetemben nincsen példa.
Pár napja még azon töprengtem, hogy ez az egész koronavírus történet egy hatalmas blöff, egy fikció, amit az a néhány száz ember talált ki egy gigantikus terv részeként, akik ezt a világot irányítják. A média rettentően el van süllyedve a témában. Nem szól se tv se rádió, se online felület másról, mint a COVID19 terjedéséről. Márpedig ha a média ennyire erőltet valamit, akkor ott egy-két dolog biztos, hogy nem igaz. Szóval kamu lenne minden? Hiszen nem ismerek olyat, aki elkapta volna a vírust. Se olyat, akinek a valakije kapta volna el. Teljesen kézzelfoghatatlan. Mintha csak elültették volna az ötlet magját mindenki agyában, aztán ezt öntözgette a média, s voila...megszületett a tökéletes történet, ami végül teljesen át fogja alakítani a világ gazdasági térképét. Csak mi, halandó emberek, a képzelet által. Hát ekkora ereje lehet az agynak, a gondolatnak, a hitnek, hogy képesek vagyunk nem létezőből létezőt teremteni.
Ez az elméletem akkor kezdett hanyatlani, mikor Tom Hanks és felesége bejelentették, hogy ők is megkapták ezt a fránya vírust. A színész számomra mindig is egy szavahihető, teljesen normális emberi értékrenddel rendelkező valaki volt. Úgyhogy Ő nem lehet a Nagy Terv része, amit azok ott fent kitörpöltek. Akkor kell, hogy legyen valóságalap. Kicsit kezdtem magam egy Tom Hanks-es katasztrófafilmben érezi. De hát ő mindent túl él, megold, visszajön a Földre, vízen landol, el kap (és tényleg), úgyhogy nincs mitől félnünk. Az egesz járvány egy híres színész emberi emberisége miatt lett számomra hihető. Pedig ha belegoondolunk ez minden csak nem logikus, hiszen egy kétszeres Oscar díjjas színművészről beszélünk...valószínű mindent el tud játszani.
A konspirációs elméleteim alól persze nem csúszhat ki az sem, amit valószínű a legtöbb ember gondol. Az a gonosz Trump hinthette el ezt az írtó vírust valahol Kína közepén. Persze ez így teljesen konzekvensnek hangzott addig, amíg az USA sem került a nagyban fertőzött területek egyike közé. Sőt, ahogy hallottam maga az elnök is egészen közel áll ahhoz, hogy megfertőződjön. Bumm. A fagyi visszanyal. Szerintem Trump amúgy sem ennyire gonosz és hülye, csak elképesztően nagy tahó. De az már más téma.
Most kezdem 'big picture'-ben látni a dolgokat. Események zajlanak, naponta törölnek járatokat, országokat zárnak karantén alá, beutazást vagy kiutazást tiltanak meg egyik percről a másikra, a repülőjárataink kevesebb mint fele telítettséggel igyekeznek túlélni, a repterek üresek...ijesztően üresek. És tanúja vagyok annak, hogy minden lelassul. Lehet, hogy ez az a tüsszentés a Föld bolygó részéről, amiről egyszer már írtam a globális felmelegedés, a végtelen szennyezés, a természeti katasztrófák kapcsán, amire pislogva és értetlenül nézünk, pedig már minden második ember ezt szajkózta, s minden ötödik ember váltott vegán életmódra, és amiből egyébként már baromi elegünk volt, mert nem éreztük a helyzetet a sajátunkénak. Nagyon egyetérthettünk ugyan Gretaval (bár szerintem ment volna vádaskodás és hiszti helyett iskolába) vagy Leoval, vagy az összes többi aktivistával, de legtöbbünk az egyetértésen kívül nem hiszem, hogy tett volna bármit is annak érdekében, hogy lassítsunk a szinte már visszafordíthatatlan természeti helyzeten.
Vagyis a globális slamasztika, globális maradt.
Ez a vírus az egyén szintjére kényszerült hozni a megoldandó feladatot. Egy globális probléma, ami nagyon keményen rákényszerít minket arra, hogy a saját házunk körül seperjünk.
Zseniális.
Mert hogy van mit seperni. S ha nem így teszünk szó szerint elfogyhat a levegőnk. Ha sikerül lelassulni, akkor mi is és a Föld is magához tér. Ez az időszak az ember egyik nagy próbája, egy tökéletes lehetőség a fejlődésre, a magunkbanézésre, a lelassulásra. Amilyen elképesztő iramban éltük az életünket, az a rengeteg információ, amit naponta hajkurásztunk, az a mennyiségű ember, akivel találkoztunk, akik miatt felbosszanthattuk magunkat, a tömeg, a forgalom, a negatív zsizsgés, a kiabálás, a stressz, a lélegzetvisszafolytás, a pánik, a pénzhajhászat, az erőszak és a levegőtlenség....ezen itt a lehetőség változtatni.
Megállni. Kikapcsolni. Elmélyedni. Otthon maradni. Takarítani külsőt és belsőt. Beszélgetni. Nevetni. Sírni. Jelenben lenni. Együtt áramlani ezzel az intenzív változással.
Ez az egyetlen módja annak, hogy a nagyobb kárt elkerüljük. A fegyelmezettség. Mert egyértelmű sajnos, hogy a súlyos gazdasági következmény elkerülhetetlen. De az egyén szintjén úgy gondolom ez a hatás is csökkenthető, vagy legalábbis rövidíthető. Itt a nagy alkalom egy nagy levegővételre, a tiszta lappal kezdésre.
Szóval maradj otthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése