Várom a wake up - callt a szállodaszobámban, ami csak nem érkezik. Pedig Indiából való pontos indulásom a kulcsa az egész perui utazásunknak. Ha innen késve indulok, akkor lekéssük a Dubai - Madrid, majd a Madrid - Lima gépet. Vagyis úszik az egész lefixált dél-perui busztúra. Már éppen lefoglalni készülöm a Dubai - Barcelona repjegyet, ami talán még egy opciója lenne annak, hogy eljussak Dél-Amerikába, mikor megszólal a telefonom. Rendben. Csak egy óra késés. Egy kisebb csodával még elérhetem a gépet. A kisebb csoda olyannyira megmutatkozott, hogy egy teljesen full indiai járat boardingját 20 perc alatt lezavartuk.
2019 március 18. Dubai, UAE
Dubaiban landolva riasztottam egyik kedves barátom, hogy indulhat a bőröndömmel otthonról, amit majd Peruba viszek magammal én addig a mosdóban átöltözöm civilbe. Kerékcsikorgatva kanyarogtunk az 5 perces úton míg megérkeztünk a 3as terminálhoz. Egészen a madridi gép kapujáig futottam azt a félmaratont, amiután kapkodva a levegőt konstatáltam, hogy tökéletes időben érkeztem, szinte időt és teret ugorva, lihegve, hogy többet én ilyet nem csinálok.
2019 március 18. Madrid Barajas reptér, Spanyolország
Madridi reptérhez nem fűznek rózsás emlékek, valahogy mindig meggyűlik a bajom a spanyol földi személyzettel, amit most kizártnak tartottam, hiszem másik felem igazi vérbleli andalúzként biztos, hogy minden problémát tökéletesen meg tud itt oldani, ha más nem majd szentimentálisan, nagy kézmozdulatokkal kiabálnak egymással. Az előbbiben reménykedtem, de az utóbbi történt, mikor odaértünk az AirEuropa kapujához, és staff - standby jegyünket nem akarták elfogadni. Két jegy újrafoglalása és egy gutaütés után felengedtek a gépre, ahol viszont a cabin személyzet rendkívül kedvesen fogadott minket. Ahogy megtudták, hogy másik légitársaság alkalmazottai vagyunk, rögtön kaptunk ingyen fülhallgatót és capuccinot. Az út rettenetesen hosszú volt. Vagy csak annak tűnt így, hogy nem dolgoztunk.
Hajnali 6-kor léptünk ki a reptérről a meleg tenger illatú limai kavalkádba. Mirafloresben foglaltunk szállást egy éjszakára, hogy másnap a nagy letlaget kipihenve indulhassunk Paracasba, majd Huacachinába. Egy rövid és zaklatott szúnyóka után felkerekedtünk, hogy belekóstoljunk a perui konyha ízeibe. A La Mar Cebicheria Miraflores egyik gyöngyszeme, ahol életem legfinomabb cevichéjét ettem. Ez egy tipikus helyi étel nyers halból, citrus léből és chiliből korianderrel fűszerezve. Előétel, amit bámikor ennék főételként is. A pisco sour és a jetlag teljesen ledöntött a lábamról ezekkel az ízékkel együtt. Egy nagy séta után, a meredek tengerpartra néző koktélbárban kötöttünk ki, ahonnan tökéletes látvány nyílt a csendes óceáni naplementére.
2019 március 20. Paracas, Huacachina, Peru
Hajnalban indult a busz, ami végül aznapi állomásunkra, Huacachinába szállított minket. Tettünk egy kitérőt Paracasban is, ahol hajóra szállva láthattuk a viccesen krákogó oroszlánfókákat, pelikánokat és pingvineket a terület nemzeti parkja részeként nyilvántartott Ballestas szigeteken. A helyes kis tengerparti város után egyenesen Huacachinába, Peru sivatagi dűnéihez érkeztünk, Ica városától néhány kilométerre levő apró oázis leginkább egy hippi faluhoz hasonlít, de a kis tavat körülölelő hatalmas homokdűnék mégis némi szigort gyakoroltak a völgyben pihenő hostelekre és apró szállodákra.
A csodás naplementét legalább egy óra nehézkes homokban gyaloglás után csodálhattuk. Úgy tünt el az égitest a szemeink elől, mintha nem is létezett volna. A finom, meleg homokon elterülve láttunk a végtelenig, és megfordulva Ica városáig. A visszafele utat megkönnyítette a teljesen koordinálatlan lefelé futás és hempergés ebben a lágy homokban. Olyan könnyeden léptünk benne, mintha valamiféle zéro gravitáció lenne készülőben körülöttünk. A cipőnkből tonnástól öntöttük ki az oda befurakodó szemeket s másnap reggelre még mindig recegett a fogaim alatt egy két merészen ott ragadt homokszem.
Huacachina, amilyen kis apró volt, olyan nagy élet volt benne. Bárokat, zenét, pisco koktélokat és backpacker fiatalok hadát rejtették az olmadozó falak. Sokan egyedül érkeztek, bátran tapasztalatra, kalandra vágyva a világot beszippantani akaró fiatalok gyűrűjébe. Senkiben nem láttam keserűséget. És engem is olyan elégedettséggel és békével töltött el az, hogy láttam kialakulni beszélgetéseket, láttam miként ismeri meg egymást teljesen más korosztály vagy náció. Aztán rájöttem tulajdonképpen én ezt csinálom minden nap a munkám során. Azonban kívülről látni, ahogy egy kapcsolat elkezdődik két teljesen más háttérrel rendelkező, messziről jött ember között, félelmetesen izgalmas.
2019 március 21. Nazca, Peru
Néhány óra busz túra után, ami lenyűgöző tájakra engedett betekintést, megérkeztünk Nazcaba mely a dél-perui partvidék legjelentősebb kultúrájának adott otthont. Nazca geoglifáit, a csupán magasból látható, különböző ábrákat alkotó vonalakat érkeztünk megcsodálni egy kis 6 személyes repülőgéppel.
Annyiféle gondolat és teória kapcsolódik ehhez a területhez. Sokan gondolják, hogy az ábrák csillagászati térképet határoznak meg, az év különböző időszakaiban melyek segítettek a mezőgazdasági tevékenységben. Vagy éppen üzeneteket rejtenek azoknak a civilizációknak, akik messzi csillagképekben élnek. Egy újabb elgondolás szerint ezek a magukat nem keresztező vonalak zarándokutak voltak szertartások alatt. Azonban annyira szabályosak az arányok és a figurák, hogy kellett legyen valami repülőeszközük. Tudósok szerint a Nazca kultúra eszközeinek felhasználásával képesek lehettek hőlégballonokat alkotni, s azzal akár 350 méter magasra emelkedni, ahonnan irányíthatták a vonalak és figurák kialakítását. Személy szerint én szeretném azt hinni, hogy a Nazca vagy akár az Inka kultúra sokkal fejlettebb volt annál, mint amit mi most gondolunk. Csak azért mert időben sokkal előbb léteztek ezek a civilizációk, az nem jelenti azt, hogy fejletlenek voltak. Sőt.
A repülőút nem volt annyira egyszerű, mint azt reméltem. Az alacsony magasság és az egyfolytában jobbra-balra való kanyarodás, hogy tökéletes rálátásunk lehessen a vonalakra, teljesen kikészítette a gyomrom. Nekem! Ez azért nem fordul elő mindennap. Volt időnk regenerálódni, hiszen a buszunk csak 5 óra múlva indult a hosszú éjszakai útra, a sivatagon keresztül, egészen Arequipáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése