Amerikában jártunk - Útinapló 2. rész (Napa Valley és Lake Tahoe)

Előző rész itt. 

Napa völgy nekem, mint európainak, mint a balatoni vagy szekszárdi borok szerelmesének nem okozott igazán nagy szívdobbanást, bár sokat tanultam az ott termő, tökéletes bort hozó szőlőfajtákról. Egy nagyon kedves mexikói hölgytől, akinél mindkét reggel reggeliztünk (Jefferson cafe - isteni finom a burritójuk) kaptuk a tanácsot miszerint a Castello di amorosa pincészet nagyon népszerű itt a völgyben s oda mindenképpen látogassunk el.

Odamentünk. Kár volt. 

Befizettünk egy borkóstolóra, amihez járt idegenvezetés is, márha azt a 4 perces humortalan, száraz néhány mondatot annak lehet nevezni arról, hogy tulajdonképpen ez a vár, úgy ahogy van egy hoax. Egy multimilliomos pasas a várak szerelmesének tartva magát felépíttette a Castello di amorosa-t s mindehhez régi európai várromokból hozatta a téglákat, s festetett, oda nem illő, mértéktelenül giccses freskókat. Az idegenvezetőnek elég volt ez a 4 perc, hogy egy komplett véleményt kreáljak erről az egész hamis játszótérről, így örültem is, hogy nem kellett tovább hallgatnom a fellengzős semmit. A borkóstolás, mint ahogy ezekután vártuk illúzióromboló volt. A sommelier - ha az volt - baseball sapiban és szakadt farmerben mesélt egy-két betanult mondatot a borokról s nem volt túl gáláns az adagokkal kapcsolatban. Tudom, a kóstolás nem borivás, de sommelierként tisztában vagyok a kóstoló adagokkal, de ez sajnos meg sem közelítette annak mértékét. Így néhány csepp bor mellett beszélgettünk arról,  hogy Amerika nem véletlenül a lehetőségek földje. Minden bullshit-et el lehet adni a nagyközönségnek, mert az mindent megeszik. Ahogy ezt is, hiszen egy amerikainak biztosan nagy élmény várat látni, mert nekik ilyen nem minden városban adatik meg. Fair enough. Nem is bosszankodtam többet.

Úton visszafelé bekanyarodtunk egy pincészethez, aminek nevét egy újságban olvastam, emlegetve mint a legrégebbi szőlőbirtok és pince Napában. Ez volt, egy német emigráns, Krug Károly (Charles Krug) 1861-ben alapított szőlőbirtoka, melyet később, 1943-ban az olasz Mondavi família vett meg, s vitt tovább modern, innovatív eljárást s eszközöket használva.

Az elegancia és a modern szemlélet egyvelegét tükrözte a kóstoló helyszín berendezése, ahonann tökéletes rálátásunk volt a pince egyik részére a hatalmas üvegablakokon keresztül. A felszolgálás és a hozzáértés összehasonlíthatatlan volt az előbbi élményekkel. Itt a bor meg volt tisztelve előkelőséggel, szép szavakkal és illemmel. Szerencsére kezdett helyreállni a fejemben a Napa völggyel kapcsolatos illúzióm, így lelkesen kerestem még olyan pincészetet, ahova foglalás nélkül betérhettünk. 

A V Sattui nevű szőlőbirtok St. Helena falucska határában ékeskedik, kínálva fantáziadús időtöltést minden generációnak. Teljesen szabadon választhattunk a vezetett borkóstolás, pincelátogatás vagy piknikezés között.
A zsenialitása a helynek a saját piactere volt, ahol nem csak borokat, de sajtot, kenyeret, salátát vagy sonkát lehetett venni, s a hatalmas fákkal körülvett kerthelységbe ki lehetett ülni piknikezni. Mi nyílván az utóbbit választottuk, és azt hiszem jól is tettük. Miután egész úton a hotel felé megállíthatatlanul röhögtünk egymás fogain, amit a bor kékre színezett, teljesen kidőlve egészen reggelig aludtunk.

Másnap reggel időpontom volt Fairfield-be, a CVS gyógyszertárlánc egyik üzletébe, hogy megkapjam az egyfázisú Jannsen koronavírus elleni oltást. Iszonyatosan izgatott voltam, némi kétséggel, de az elmúlt időszak fájdalmas eseményei okán azt hiszem minden vakcina jobb, mint maga a vírus. A tűtől rendszerint elájulok, így már a patika bejáratánál fal fehérre sikerült sápadnom. Döbbenten vettem tudomásul, hogy a pultnál csak a nevemet és születési dátumomat kérik. Se igazolvány, se biztosítási szám, se semmi. Aztán persze eszembejutott, hogy közel 30 millió ember él az USÁ-ban biztosítás és egyéb luxus nélkül, vagy illegális bevándorlóként, akiknek ugyanúgy joguk van a vakcinához. 

Utunk aznap Lake Tahoe-hoz vezetett, mely a Sierra Nevada legnagyobb édesvizű tava, két államot is megbabonázva kristálytisztaságával. A víze makulátlansága majd' megközelíti a desztillált vízét, és kékségét a maximum 501 méteres mélységének is köszönheti. Vize annyira hűvös, és olyan mély, hogy a nyomás miatt tökéletesen képes holttesteket konzerválni, ahogy történt is egy búvárral, akinek hulláját teljes épségében találták meg 90 méteres mélységben, eltűnte után 17 évvel.

A tó 2 millió éve született, s mai napig alakulóban van. Ahogy a körülölelő hegyek is, melyek tökéletes lehetőséget nyújtanak téli sportra. Mi a Nevada-Kalifornia határán levő Hard Rock Hotel-Casino-ban szálltunk meg, és baromi érdekes volt folyton átsétálni az államhatáron, akárhányszor átandalogtunk Heavenly Valley-be, ami egészen hasonlított egy osztrák kis sífalucskára. Egy rövid séta után annyira kimerültem, hogy vissza kellett mennünk Nevadába :), a hotelbe. Miután felébredtem a fél órás szunyókálásomból, elkezdett rázni a hideg s teljesen legyengültem. Hat a vakcina. Van immunválaszom. Szerintem csak hőemelkedésem volt, de olyan gyenge voltam, hogy itatni kellett, mert szó szerint nem bírtam el a műanyagpoharat, alíg voltam képes megfordulni az ágyban, folyton szomjaztam és nehezen tudtam levegőt venni. Ha ilyen egy immunreakció, hát milyen lehet maga a vírus...A néhány órán át tartó nyűglődés reggelre teljesen elmúlt, s tökéletes terápiának bizonyult kirándulni a nem annyira ismert, de annyál gyönyörűbb D.L. Bliss Parkban. 

A Rubicon túrautvonalat érintve elértünk a partot, ahol a hatalmas kövekre ülve bámultuk a mélykék vizet, egy doboz eperrel a kezünkben. Teljesen kisimultak a ráncaink hallgatva a csendet, érezve bőrünkön a meleg napfényt s csodálva a messzi hegyek havas csúcsait. A giccs csimborasszójának tűnik a kép tudom, de az egész érzés felért egy komplett meditációval, akkor és ott nem is akartam semmi mást, semmi többet. Lábunkat belelógattuk a vízbe, de az olyan hideg volt, hogy néhány másodperc után zsibbadni kezdtek a lábujjaink. A természet átjárta minden porcikánkat, megbirizgálta minden érzékszervünket úgy, hogy mi ezért tulajdonképpen nem tettünk semmit. A tó eredetileg a washoe indiánok szakrális területéhez tartozott, s neve is innen a "da'aw" szóból ered, melynek jelentése szimplán "a tó". Egy laza, levezető sétával fejeztük be a napot a gleccser-vájta Emerald Bay-nél lévő Eagle vízesésnél. Az egész Tahoe-nál töltött idő a frisseségről, csendről s tisztaságról szólt. Reggel még egy utolsó mély lélegzetet vettem ebből a zsenge levegőből, majd kényelmesen, ismét elindultunk. Ezúttal dél felé. 

...Folytatása következik...