A szabadság azt jelenti, hogy minden egyes élethelyzetet úgy élhetsz meg, ahogy azt senki sem teszi. Mivel minden végtelenül szubjektív és csak Tőled függ, így bármiképpen felfoghatod, igazíthatod hangulatodhoz, játszhatsz vele, csatázhatsz vele vagy beletörődhetsz.
Életem eddigi legkellemesebb érzése magammal kapcsolatba az, hogy "I'm simply the best" szindrómában szenvedek. Ez nekem jó. Másoknak nem. Hiába aggódok és szeretek, vagy érdeklődöm, kíváncsi vagyok...mégis igyekszem minél jobban elkerülni, hogy bármiért vagy bárkiért felelősséget vállaljak. Ezért inkább csak magammal törődök. Ez pedig megtanított spontán létet élni, nem tervezni. Mert a tervek általában függnek egy rajtunk kívülálló dologtól. Ha tőlünk függenének, sosem csalódnánk. De mivel a spontaneitás mámoros tükrében nincs kit magunk mellett lássunk, így nincs borzalmas csalódás sem. Csak én. És a rólam. És magam...
Ha pár év múlva odaállnál elém, és a kétségbeesettségtől remegő hanggal mondanád, hogy megcsaltál...biz' Univerzum, bennem egy csepp harag nem gyújtana lángot. Vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, s bármi legyen az, hálásnak kell lenni, hogy ezeket megélhetjük. Pláne, mert ha nem esne jól, nem tennéd. Hát miért foszd meg magadtól az örömöt, s miért nem elégíthetnéd ki a kíváncsiságod. Vagy miért nem ölthetsz magadra egy szerepet? Én mindig tudnám, hogy akit valóban akarsz az én vagyok. De sokszor a vágynak nem lehet ellentmondani. Tudnál, de nem akarsz. És ez így van helyén. Mert a vágy is valamiért van. Ahogy az öröm, a bánat és a többi megmagyarázhatatlan jelenség. Igen, egy jelenség, ami, miután megkapta a kellő energiát viszi is tovább, s már számunkra nem létezik. Ezt pedig az idő ritmikussága teszi periodikussá. Mert mind-mind visszatér időként. És persze sosem lehet tudni, hogy miként csap le. Hogy például a mérhetetlen és kielégítetlen vágy akkor talál-e meg mikor rettentő egyedül és magányosan érzed magad, vagy akkor, mikor éppen a legtisztább szerelemmel adod át a tested a másiknak. Minden függ. Minden szubjektív. Minden az egyén kezében tart. Ha jól belegondolunk, emberek elmléjében megfogan, majd növekszik tovább a világ. Minden lélektől függ az univerzum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése