2010. július 1., csütörtök

Most múlik pontosan

Mert bizony kell, hogy múljon. Máshogyan sehogysem megy. Néha ugyan elszorítja ütőeremet a gombóc a torkomban. Már félig mosollyal. Bizony. A másikfele pedig keserűség, önzőség és birtoklási vágy. Lassan múlik, de lényeg, hogy történik. Csak engedem, mert minél jobban szorítom magamhoz annál messzebb jár már. Megtartom. Emlékezem. És köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése