Persze, mert úgy éreztem ilyen nem történhet meg. Aztán -ugyan véletlenül sem komolyan beleélve magam- de végiggondoltam, hogy közel sem esélytelen:
Mulatság, az év eseménye. A család alapjáraton boldog, és a jókedv hallatlanul elirányítja a rossz gondolatokat. Szinte eszébe sem jut, hogy valaha volt valaki. Csak figyel, jól érzi magát a családdal, rég nem látott rokonokkal, barátokkal. Midenkinek van mit mesélni, és elképesztő változatos, mert midnenkinek máshogy lehet előadni ugyanazokat a storykat. Aztán a tömeg egyik szegletében feltűnik egy kedvesen mosolygó lány. Nem is rá figyel, hanem éppen elmerülve beszélget valakivel. Elképesztően törékeny és nőies. A magabiztosságáról a mély dekoltázsa árulkodik, és hosszú fülbevalójáról, ami félig eltakarja kecses nyakát. Vékony, ám izmos karjai tanúbizonyságot tesznek arról, hogy egészséges, sportos, fitt életet él. Szép vádlija a harisnyán keresztül méginkább kívánatosnak mutatkozik. Kontybafogott haját hallatlan precizitással tette kócossá. Mindigyik kósza szálnak meg van a maga helye. Ok. A külső alapján kicsit sem közömbös. De jobban szemügyre kell venni. Közelebb megy, otthagyva egy beszélgetést egy -amúgy nem túl érdekes témáról- az imént kóstolt borokról.Észreveszi, hogy a nő pezsgőt tart gyöngyházszínnel kilakkozott körmei között. Néha bele-bele kortyol, s utána kéjes finomsággal megnyalja mindkét ajkát. Hirtelen észreveszi a férfit aki figyeli, de a pillanat tört része elég ahhoz, hogy felfogja milyen játék is ez. Méginkább mosolyog, mert magára akarja ölteni a szerepet. Hogy megszakítsa a beszélgetést, és hogy a férfi lássa őt teljes nagyságában feláll székéről és a mosdóba siet. A férfi nem hisz a szemének, ilyen kincset még nem látott, pedig hitte, hogy valaha létezett számára hasonló. Izgatottan várja a pillanatot, hogy megszólítsa: "Remélem a vőlegény részéről..."
És elkezdődik aminek el kell. Sok-sok téma, és egyből a közepe, mintegy kikerülve az általános kérdéseket, mint muinkahely, vagy iskola. Mert az nem is számít. A nő kellőképpen kacér, hogy felkérjék táncolni, így az sem marad az el este. Rég táncolt így a férfi, teljes ámulattal és csodálattal, a múltra nem is gondolva egy pillanatra sem. Mindketten tudják, hogy a csók és az érintés még bőven várhat, mert már önmagában egymás tudata összefonódva él bennük. S mindeki tudja a folytatást, aki rájuk néz, mint két lélek, akik testileg is a teljes harmóniát képviselik.
És ebbe én bele sem gondoltam. Pedig van esély mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése