Minden tettünk előzménye egy ürügy! Legtöbbször ez nem indok vagy ok...mert azokat magunknak sem merjük bevallani, nem hogy a másik félnek vagy feleknek. Úgyhogy elmentem és bevásároltam az egyik közeli központban egy érdekes teát. Körbeérdeklődtem, kértem az eladót, hogy milyen hatású italt szeretnék: Élénkítő, serkentő, egyfajta afrodiziákum volt a cél. Mutattak fahájasat, citromosat, szinte elvesztem a választékban. Nekem egy tetszett meg. Egy chai tea különlegesség, borssal és mentával fűszerezve. Elhoztam. És vele együtt még pralinék hadát, hogy a hatás véletlenül se maradjon el. Izgatottságom a tetőfokára szökött, ahogy eljött a perc...el kell készíteni a teát és meg kell kóstolni a csokoládékat. Az előkészület mindig nehézkesen indul, de csak mert félünk, leforrázuk a kezünket...Kedves életkép, ahogy a konyhában egymást kerülgetve tesszük fel forrni a hideg vizet...langyos, meleg, majd forró lesz belőle, mint a testünk hőmérséklete. A forralóból olyan ritmusban bugyog ki a víz, mint ahogy a szívem dobog. Szépen kibontjuk a teazacskót, lehámozzuk róla a ruhát. Az illata csábító, és ritka sokszínű. A teafüvet a helyére tesszük, had ázzon kedvére a forró vízbe, áztatjuk, kivesszük majd vissza, és már kóstolnánk, érik bennünk a feszültség. Veszünk néhány sóhajt, hogy lehűtsük a teánkat, megfújjuk, majd odaérintjük a pohár szélére a nyelvünk hegyét. Ez még meleg...nincs még kész.
A bonbonok az asztalon hevernek egy díszdobozban. Az édes íz felpörgeti fantáziámat. Odaérintem az ajkamhoz. Megnyalom. Kóstolgatom szelíden, majd nem bírom tovább annyira kívánom, hogy az egészet egy harapásra elmajszolom. Ahogy a szájához érinti a csokispralinét csak figyelek és óvatosan beleharapok ajkam jobb alsó negyedébe. Hogy fokozza a szívdobogásomat a felét meghagyja nekem. A szám csókra állva ízleli az édességet amit a kezéből nyújt felém. Közben kavargatjuk a teát, egyre serényebben, ízleljük a csokoládét, minden percet kihasználva. Az ital és az édesség váltakozása ez, micsoda gasztronómiai élvezet, micsoda ínyencségek!?
És aztán vége, pont mikor a legédesebb bonbont majszoljuk. Mikor már a tea is megfelelő hőmérsékletre hűlt, várva azt, hogy a sok édesség után langyos és fűszeres aromák áramoljanak a testünkön.
A chai tea nem volt élénkítő. Nem volt afrodiziákum. Elaludtam tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése