essz; szö

Khm, khm, essz vagy szö betű teljesen mindegy. Szerda, szombat meg a szpéntek.Igazából nem is várom, mégis vásárolok, készülődök. Tökéleteset akarok alkotni ezzel a pár nappal. Remények vannak bennem. Hátha változik valami. Kötelezettségemet hanyagul otthagyom, rohanok, átöltözök, rohanok, vezetem az autóm, lenyitott ablakkal napszemüvegben, bömböltetve a rádióban egy vidám dallamot. Olyan izgatott vagyok, hogy muszáj énekelnem. Várok. Beállok a garázsba, majd beülök egy másik autóba. Most nem vezetek mégis haladok. Le a térképről, el innen. Jó érzés menekülni. Oda, ahova megyek úgy sem ismernek. A zavartság kéjes mámorában pillantok ki az ablakon, miközben 160-as tempóban súroljuk a sztráda aszfaltját. Parkoló, vásárlás, kávé és kaja és megint úton. Hotel, recepció, mélygarázs. Baromi romantikus liftes-smár, szobakulcs. Szánalmasan szar kedv, mert rosszat sejtek. De játszom. Azt, hogy öntudatos, végtelenül határozott és boldog vagyok. Egy gyors belebújás a farmerba és sportcipőbe és irány az este. Hollywood teljesen. Már csak a stáb hiányzik. Meleg ölelések a sétálóutca közepén, lopott csókok egy-egy zebránál és egyértelmű kézenfogás. Az összes járókelő megbámul minket. Nincs U-Bahn, tisztáztuk. De van lábunk és térképünk, úgyhogy a Prátert így célozzuk meg. Séta, beszélgetés, térkép, tervek, séta, beszélgetés, hiszti, mámor, nevetés, blue hour, séta, rádöbbenés, agytorzítás. Túl idilli az igazsághoz. De mégsem álmodom. Fotó, Óriáskerék, kibaszott éjszakai-fény parádé, percenkénti emelkedés aztán percenkénti süllyedés, pillantások, megosztások, hogy a másik is részese legyen érzéseinknek. Akkor azt gondoltam hasonló gondolatok pusztítják agyunk. Hullávasút. Csak ketten. Fasza, eltört a szemüvegem. Első gondolatom: ez cseszett rossz jel, de nem figyelek rá. Hazafelé már U-Bahn s miközben várjuk a metrót rádöbbenek, hogy imádom a képet: 2 fiatal turista, szórakozott kijelentések és érintések, önző csókok tudva az est folytatását. Hotelszoba. Mai bor: Chinon és 2 db vizespohár. De nem számít, mert inkább a hatás lényeg. Gyors zuhany és fehér törölköző, halk modern zene a háttérben a TV-ből, villany lekapcs. Kurvára azt gondolom, hogy mindent megtehetek, mert enyém a világ és én vagyok az AKI minden férfit képes elvarázsolni, és felizzítani bennünk mindennemű nemi hormont, azt hiszem játszok pedig velem játszanak. Izgató, mert külföld, mert szálloda, mert filmszerű és mert fogalmam sincs mi lesz a vége...Én is, ő is...Szuper. Beszélgetés, zuhany, alvás.
Reggel. Másnap. Szar érzés, mert tudom, a tegnap esténél a mai már nem lehet jobb. Kényelmes reggeli, szex, Tv-zés, alvás és városnézés egy doboz eperrel. Ebéd egy állati hangulatos helyen. Annyit már tudok, hogy a pincércsaj szép. Bolhapiac, ölelések, kézenfogás, nevetések miközben térképpel a kezemben szerencsétlenkedek. A nap kérdése: Mi a faszt csinálsz? Nevetés, vásárlás. Egy kupica barack pálinkára koncentrálunk. Szar kedv, hiába erőltetjük, hiába jók a pillanatok. Rossz előérzet uralkodik mindkettőnkön. Szállodaszoba, mai bor: egri bikavér és 2db vizes pohár. A bor szar én szép vagyok. Indulunk bulizni. A bor és a snapsz beüt, nem is kicsit, már nem emlékszem az útra, csak arra, ahogy ülünk egymással szemben.
Long island icetea, és két kérdés: minek nevezzelek s te minek nevezel? A válaszra nem emlékszem csak arra, hogy zuhanok, remegek, nevetek, sírok és nem értek semmit. Az est kérdése: Mi a faszt csináltam? Az ő válasza egyértelmű hiszen nem volt ígéret és nem volt vallomás. Trófea lettem asszem. Utolsó korty a koktélból, tánc, cigaretta, flört a pultossal, ásványvíz. Húzzunk a picsába vissza a hotelbe, ebből már nem lesz buli. Átkarol, úgy lépek gyorsan és dühösen. Kibaszottul dühösen. Szállodaszoba, méreg. A sálamat a nyakára kötöm. Meg akarnám fojtani. Indulat. Gyűlöletből fogant szeretkezés. Szörnyű. Nincsen semmi baj. Remélem csak álmodtam. Másnap. Nem álmodtam. És van baj. Mert nem tudom, hogy érthettem ennyire piszkosul félre a reakciókat. Fáradt vagyok, csak egy kávét iszok. Begyulladt szem. Könnyek. Alvás. Indulás. Egy büdös szó nélkül egészen az autópályáig. Ok. Megértettem. És azt gondolom vállalom.