Az élet a 2 véglet közötti játszótér. VAGY fekete vagy fehér, VAGY igen vagy nem, VAGY mindent vagy semmit. Kockázatok tömkelege, hiszen ha az egyiket akarod, akkor mégcsak véletlenül sem vegyül bele abba a másik. Csak mindig megközelíti, de sosem éri el. Mint az a hullám, amelyik elindul az óceán közepéről és mielőtt a part szelíd homokját simogatná, előtte keményen belecsapódik egy tankhajóba. Vagy egy sziklába. De a tankhajó jobb, mert az természetellenes. És hogy nem éri el a partot, hogy nem kötheti össze az óceán közepét a szélével...az természetellenes. Így hozta a civilizáció. Hogy nincs egység. Mert a két pólus nincs egymás nélkül meg a természet ősi törvénye szerint. Hiszen minden feketében benne van a fehér és minden igen mögött ott bújik a halk nem. Mert nincs meg egyik a másik nélkül. Nincs 100%-os bizonyosság. Mi meg határt akaruk szabni az ellentéteknek...
Amióta az eszemet tudom, nálam nincs fekete VAGY fehér, igen VAGY nem...nálam fekete ÉS fehér, illetve igen ÉS nem létezik. És a VAGY és az ÉS között oltári a különbség. Ritka vagy hiba volt megalkotni a VAGY fogalmát. Mert olyan nincsen. Hiszen gondolkodni s élni csakis egységben érdemes. Ez pedig nem tűri meg a kizárolagosság fogalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése